2018. május 12. szombat Jókai úgy irt Dubrovnikról, hogy sosem látta. Csak leírásból ismerte. 2018. május 13., vasárnap Az utóbbi években még a magántársaságokban is egyre kevesebbet hallom azt a szót, hogy szabadság. Azt a szót sem hallom, hogy elnyomás. Az írók szemérmesen kerülik ezt a szót, hogy szabadság, mintha az többé nem lenne fontos,

2018. május 7., hétfő Végre csend, végre tenger. Egyre biztosabb vagyok abban, hogy napjainkban csak gondolatoknak van hitele, amelyeket teljes magányban fogalmaz meg az ember. Immár évek óta Újvidéken is kiléptem a közéletből, amelyben csak elvétve jelenek meg, most Koločep szigetén végleg meggyőződtem arról, hogy nincs más választásom. Talán ezzel megkönnyítem ellenségeim helyzetét is, akik

2018. április 29., vasárnap Újabban szintén felmerül bennem a patriotizmus kérdése, miután kiderült, hogy mi vajdasági magyarok is ünnepelni fogjuk a Vajdaság Szerbiához való csatolását. A szabadkai székhelyű Magyar Nemzeti Tanács minapi ülésén csak két küldött szavazott a tartományi kormány javaslata ellen. Tari István tette fel a kérdést, hogy a vajdasági magyarság részére elfogadható-e a

2018. április 27. péntek Egyre nagyobb szenvedéllyel olvasom az írók naplóit, mert azok tanúskodnak az írói formátumról. Születnek kiváló regények, újabban úgy mondják remekművek, amelyeket nagy megbecsüléssel veszek a kezembe, de 50-60 oldal olvasása után tisztelettel visszahelyezem őket a könyvespolcra. Azok a regények kötik le tartósan a figyelmemet, amelyek újra meg újra a kor mérlegére

2018. április 21., szombat Ahogy látom, manapság a koravén nemzedékek egyre ritkábban olvassák Nietzschét, nem idézik, s szellemi hatása sem érződik. Valójában a magyar kultúrában Nietzsche mindig egzotikus idegennek számított. Nem így Jugoszláviában s természetesen a vajdasági magyar kultúrában. A hatvanas évek elején Tolnai Ottónak és nekem Nietzsche félig-meddig ábécés-könyvnek számított. Egy délután Sinkó Ervin

április 21., szombat Ahogy látom, manapság egyre kevesebben olvassák Nietzschét, nem idézik, s szellemi hatása sem kitapintható. Valójában az egész magyar kultúrában Nietzsche mindig egzotikus idegennek számított. A hatvanas évek elején Tolnai Ottónak és nekem Nietzsche félig-meddig ábécés-könyvnek számított.  A Symposion „első botrányát” éppen egy Nietzsche-fogalom, a kalapács filozófiája robbantotta ki. Kalapáccsal filozofálni – ez

2018. április 20., péntek Ezek a napok az Új Symposion jegyében teltek el. Nyilatkozatok, interjúk, visszaemlékezések. Mindenki dicséri saját munkásságát. Egyetlen emberről nem esik szó: Sinkó Ervinről. És az Új Symposion szellemiségéről. Belső ellentmondásairól. Avantgárd? Ez csak Magyarországról nézve tűnik haditettnek, de Jugoszláviában azokban az időkben annyi izmus létezett, mint az égen a csillag, a

2018. április 19., csütörtök A rádióban egy nyugalmazott belügyi dolgozó nyilatkozik a „munkásságáról”, s néhány szót ejt az irodalmi életről is. Semmi szenzáció. Miféle besúgók, kérdezi kedélyesen. Nekünk nem volt szükség rájuk, se Tito idejében, de a kilencvenes években sem. Ez régimódi primitív módszer, mi nem a GKB-ben tanultuk a szakmát, mint a reálszocialista országok

2018. április 16., hétfő Henrich Böll posztumusz művében is hű maradt önmagához. Az Asszonyok a rajnai tájban című regényének hőse, Heinrich Kreyl az alsórajnai katolikus arisztokrata sohasem volt náci, ennek köszönve a háború után miniszter lett. De kénytelen volt rádöbbeni, hogy egy csoportba került a „régi vegytisztított” nácikkal. Nem tudok mást mondani, mint azt, hogy

2018. április 14., szombat Délután találkozom Urbán Andrással, éppen a Hasanaginicát állítja színre az Újvidéki Színházban, s kesernyésen jegyzi meg, hogy a dráma szövege magyarul előadva „megpuhul”. (…) Késő este fellapozom a kecskeméti Forrás áprilisi számát. Illyés Mária, közzéteszi apjának néhány eddig a nemzeti érzésről szóló közöletlen jegyzetét, befejezetlen írását. Nagy érdeklődéssel olvasom őket, már