2019. szeptember 5., csütörtökLehet, hogy bekövetkezett a számvetés és az összegezés órája. Vagy így is mondhatnám: bekövetkezett fájdalmas korszak:, amelyben a menthetőt kell megmenteni. Ez jár az eszemben Dévavári Zoltán: Árkádia útján – Indulás és útkeresés – A Híd eszme- és politikatörténete 1934-1941 című eszmetörténeti dolgozatát olvasgatva. Hasznos foglalatosság elmerülni az effajta indulatoktól és lobbiszellemtől

2019. szeptember 4., szerda Egyre többen teszik szóvá, hogy mennyire sérülékeny a demokrácia. Emlékeztetnek arra is, hogy Musolini és Hitler szabad választásokon került hatalomra. A népet sem kell bálványozni, hiszen ügyes demagógok könnyen elcsábítják. A demokrácia demokratikusan is likvidálható. Erről szól meggyőzően Steven Levitsky és Daniel Ziblatt A demokráciák halála című könyve. Már a cím

2019. szeptember 2., hétfő Szinte érthetetlen, hogy a 2008-as gazdasági válság paradoxona: hogy a baloldalt sodorta válságba, amely a posztszocialista országokban egyébként is ezer sebtől vérzett. A kapitalizmus válságba került, de a baloldalt temették. Szinte az egyik napról a másikra szégyen lett baloldalinak lenni. Olvasom a fiatal írók és művészek műveit és nyilatkozatait, még a

Ez a következetes következetlenség, a nyelvi és műfaji tisztaság helyett a kevertség, a műfajok és előadásmódok folytonos hibridizálása, történeti tényszerűség és parabolisztikus fantasztikum ötvözése, a radikálisan polifonikus írásmód válik mind nyilvánvalóbb jellemzőjévé Végel munkáságának a kilencvenes évek elejétől, mint ahogy ennek a polifonikus jellegnek logikus mögöttese, forrása és hordozója, a polifonikus Én, a peremvidéki lét

2019. augusztus 19., hétfő Autorizálom a Vremenek adott interjúmat. Megpróbálok pontos lenni, nem kívánok a populizmus parttalan fogalmával élni, ezért szigorúan etnopopulizmusról beszélek. Újabb kánikula-hullám. Nincs erőm írni. Csak az ötletek fordulnak meg a fejemben, elképzelek egy történetet, de gyorsan kiderül, hogy használhatatlan. Csak peregnek a jelenetek a képzeletemben, de egynek sincs folytatása vagy vége.

2019. augusztus 17. szombat Általános rossz közérzet. Kleptokapitalizmus. Pártokrácia. A szegények szegényebbek, a gazdagok gazdagabbak. Incidensek. Autokraták, új oligarchák. Kilátástalanság, tömeges elvándorlás. Igazi alternatíva nélküli választások. Gyűlölködés. Ilyen a kelet-közép-európai és a balkáni demokratikus „csendélet”. Mintha beteljesülne Badiou állítása, miszerint „egyszer és mindenkorra leszámolni ’68-cal nem jelent mást, mint hogy belenyugodjunk: nincs más út előttünk,

2019. augusztus 14., szerda Egy bizonyos időtávlatból egyre inkább kirajzolódnak az anyaországi és a vajdasági szellemi élet közötti különbségeket. A két világháború különbségek evidensek, az 1945 utániakról szólni sem kell. Úgy tűnt, hogy a rendszerváltás közelebb hozza a két világot, de a rendszerváltás kezdete mást mutatott. Magyarországon volt egy reményteljes liberális intermezzo, az egykori Jugoszláviában