2018. május 7., hétfő
Végre csend, végre tenger. Egyre biztosabb vagyok abban, hogy napjainkban csak gondolatoknak van hitele, amelyeket teljes magányban fogalmaz meg az ember. Immár évek óta Újvidéken is kiléptem a közéletből, amelyben csak elvétve jelenek meg, most Koločep szigetén végleg meggyőződtem arról, hogy nincs más választásom. Talán ezzel megkönnyítem ellenségeim helyzetét is, akik nagyon szívesen támadjak a magányos embert, ha viszont megkönyörülnek rajta, akkor „csak” mellőzik. A mellőzöttség a könyörületesség jele lett. És ezt rendben valónak találom.