– kommentárok – Az emberek legtöbbjének a hetes a kedvenc száma. Nekem a 2189796654896548416565-ös. – egy vicc – Már magam is unom kissé ama kérdésemet, hogy ezt vagy azt a könyvet miért itt vagy ott és miért éppen ekkor vagy akkor adták ki. Azonban most is felteszem e kérdést: vajon mi az oka annak, hogy

A-ból, -ből jelentésű latin elöljáróval (ex) ellátott latin terület (territorium) szó jelentése Végel László új könyvének címében (Exterritórium, Jelenkor Kiadó, Pécs, 2000) első olvasásra földrajzi vonatkozású ténymegállapítás, valamely elvesztett vagy „elveszejtett” (föld)terület helyzetének nevesítése, második olvasásra azonban jól láthatóvá válik a szó történelembe ágyazottsága, mert a földrajzi terület elvesztésével a történelemben honos hitek, remények, gyakran

Aki csupán gondolati úton polgáriasodhatott, annak legfeljebb jó stílusa lehet, városa nemigen. Végel László hontalan lokálpatriótája a stílus felől indul városa nyomába, ami modernista gesztus.  Bejárja Újvidék urbanizálódásának színhelyeit, így érkezik el a peremvidéki élet definíciójához. A peremvidéki élet nála kettős hontalanságot jelent; átvitt értelemben pedig a modernitás megszakadásának a metaforája. A nyolcvanas évek elejétől

Végel László: Hontalan esszék (1981-2001) Végel László 1956-ban érkezett kerékpárral Szenttamásról Újvidékre, hogy beiratkozzon a gimnáziumba. Ennek a valamivel több mint harminc kilométeres útnak messzemenő következményei lettek, és nem túlzunk, ha azt állítjuk, ezek sorába illik, hogy az íróvá váló alkalmi biciklista újabban több elismerést is kapott, így tavaly a Füst Milán-díjat, ez év február

Laslo Vegel: Bezdomni eseji. Beograd, 2002. Végel László két, magyarul korábban kiadott esszékötete, az1992-es Lemondás és megmaradás, és a 2000-ben kiadott Peremvidéki élet jelent meg most szerbül Belgrádban, Vickó Árpád értő tolmácsolásában. Megkísérlem a szerb nyelvű kötet címét – Bezdomni eseji – „visszafordítani” magyarra. Így mondhatom: otthontalan eszszék, esetleg: az otthontalanság esszéi . . .

Végel László 1991-ben és 1992-ben esszésorozatot írt Újvidékről,a városszíneváltozásáról, arról, hogy alig egy-két év alattmiként semmizte ki a nemzetállamra („egy ország, egy nyelv”) hivatkozó,belháborúk bódulatába szédült nemzeti eszme szelleme a várost,történetét és hagyományát. Végel a város nevezetes, régi és újabbhelyszíneit járta sorra, utcákat, tereket, piacokat, pályaudvarokat, de amostanra már csak emlékezetből felidézhető örmény templomot, a

Végel László: Peremvidéki élet Két nagyobb lélegzetű tanulmány fogja közre Végel László kötetbe gyűjtött esszéit, amelyek mind keletkezésüket, mind tematikájukat tekintve a XX. század – balkáni perspektívából nézve: kataklizmatikus – utolsó évtizedéhez kapcsolódnak. Amíg a kisesszé kategóriájába sorolható írások a kijelölt évtized kor- illetve kórtörténeti szempontú értelmezéseit jelentik, addig az 1999-es keletkezésű bevezető írás elv-

Végel László az a vajdasági magyar író – s ebből következően az egyetlen -, akinek előbb jelennek meg a könyvei szerb fordításban, mint magyarul. Végel töretlen lendülettel írja esszéit, regényeit, drámáit, elbeszéléseit, Vickó Árpád pedig lankadatlan szorgalommal készíti értő fordításukat, én meg képtelen vagyok elképzelni, minek. Van, lenne értő olvasója Végel szerbre fordított írásainak? A

(Végel László: Parainézis) Történik Újvidéken, a múlt század – milyen furcsa ma ezt írni a közelmúltról, hogy múlt század, sőt múlt évezred -, tehát a múlt évszázad hetvenes éveiben, hogy Damján Pál, Damján Gábriel nevelőapja, háború előtti kommunista, majd partizán, végül a szocializmus anyagi-politikai-hatalmi haszonélvezője a kor és a társadalmi mozgások kényszere alatt múltja kapcsán