AZ ESSZÉ: ÚTBAN AZ ELBESZÉLÉS FELÉ A metlikai tölgyfáktól Wittgenstein szövőszékéig, és tovább Az esszé konferenciacím legalább két válaszlehetőséget kínál: elsősorban „esszét az esszéről”, másodsorban esszéírást. Úgy is…
Végel László az a vajdasági magyar író – s ebből következően az egyetlen -, akinek előbb jelennek meg a könyvei szerb fordításban, mint magyarul. Végel töretlen lendülettel írja…
(Végel László: Parainézis) Történik Újvidéken, a múlt század – milyen furcsa ma ezt írni a közelmúltról, hogy múlt század, sőt múlt évezred -, tehát a múlt évszázad hetvenes…
(Az ábrahám kése c. kötetről. Részlet.) Az ilyen színházi írások közé, amelyek a maguk alkotói erőfeszítését nem a sablonos modellekből és a sztereotip ismétlésből nyerik, sorolható mindenféleképp Végel…
(Az Ábrahám kése. C. esszékötetről. Részletek) Ez az „örök sóvárgás” a Történelemre, ez a transzcendens utópizmus a rejtett és személyes témája a kötet utolsó írásának, a Vallomás és…
Végel szétzilált „ICH”-je az aszfalt színtiszta terméke, ami az élvonalban ritkaságnak számít. (Talán nem szólítottak már fel annyiszor minket arra, hogy pirulákról meg magnetofonokról írjunk?) De hol is…
Az „Egy makró emlékiratai” Aleksandar Tišma fordításában azt a dimenziót viszi bele kortárs irodalmunkba, mely az utóbbi huszonöt év során mindig is hiányzott belőle ahhoz, hogy teljes mértékben…
(Az Egy makró emlékiratairól) Ami a nyelviséget illeti, valóban nem kívánt megfelelni az elvárásoknak, bizonyos referencializáló nyelvi igényeknek például egyáltalán nem. Irritáló lehetett, hogy sem dialektológiai pontosságra, sem…
Az Egy makró emlékiratat Esterházy Péter Függőjében) A „kozmopolita lokálpatrióta” Végel László Jugoszláviában, Vajdaságban él és alkot, és ezt a magyar irodalmat még mindig „határon túli magyar irodalomnak”…