Naplójegyzetek – fragmentumok 2019. december 28., szombat Azt hiszem, Ödön von Horváth prózáját újra fel kellene fedezni. Az Istentelen ifjúság utolsó műveinek egyikét 1937-ben írta. Hitler már hatalomra jutott, ő pedig a fasizmus elől. Berlinből Bécsbe menekült, onnan pedig egyetlen aktatáskával Párizsba, ahol a Fiúméban született (1901) írót 1938 júniusában a Champ Elysées-n egy viharban

2019. december 26. csütörtök Kora reggel Anikóval a kamenicai klinikán.(…) . Délután a folyósón ténfergek, leülök egy padra, aztán mellém ül egy férfi, bemutatkozik, szabadkai, arra várakozik, hogy valamit beépítsenek a szívébe. Eléggé kedvetlen, nem is nézi a szerbiai tévéállomásokat, csak a magyar műsorokat figyeli. Valójában nem érdeklik a hírek, már az is elkeseríti, amit

Naplójegyzetek . fragmentumok 2019. december 23. hétfő Radnóti Sándor ama ritka értelmiségi, akinek élettapasztalataival párhuzamot érzek. Máshonnan érkezett, gazdag nagypolgári zsidó család sarja, szinte könyvtárban nevelkedett, az értelmiségi életpálya magától értetődő volt. Én a faluvégén nevelkedtem, apám fuvaros volt, majd raktáros, a házunkban nem voltak könyvek. Sorolhatnám a különbségeket. Amiért nekem meg kellett küzdenem, azt

Naplójegyzetek – fragmentumok 2019. december 15., vasárnap. Szkeptikus reménykedőnek nevezte magát Parti Nagy Lajos a legutóbbi levelében és tárcakötetét (Félszép) olvadva felismerem, hogy gondolat végigvonul egész munkásságán. A 2004-ban irt Európa-cédulákban jegyezte meg, hogy Magyarország belépett valahova, ahol már időtlen idők óta jelen van, de ahova időtlen idők után se tartozik majd teljesen. Egy másik

Naplójegyzetek – Fragmentumok 2019. december 14., szombat Szajbély Mihály Jókai-monográfiáját olvasom: „Az alkotmányosság üzletté fajult, a hazaszeretet őrjöngéssé vadult, a szabadság orgyilkosokat tenyészt, a művészet kerítőnővé lett, nagy nemzetek abderitákká süllyedtek, a magyart az egész világ ignorálja; még legjobbak hozzánk azok, akik gyűlölnek. ’Ha szidnak, emlegetnek’.” Igen, ezt Jókai Mór írta le. Miközben a vajdasági

Naplójegyzetek – fragmentumok 2019. december 13., péntek A sugárúton bámészkodok. Egyre több koldust látok. A padon egy idősebb ember a padon ülve hangosan beszél. Előbb azt gondoltam, hogy telefonál, de aztán rájöttem, hogy magával beszélget. A jelenet a vajdasági magyar közéletre emlékeztetett. Abban is -nekem úgy tűnik – mindenki külön-külön magányosan ül egy padon és

Naplójegyzetek – fragmentumok 2018. december 12., csütörtök Újra meg újra előveszem Albert Camus az uppsalai egyetemen megtartott előadását (1957. december 14), amitól valamelyest megvigasztal, hiszen kimond olyan gondolatokat, amelyek belőlem is kikívánkoznak. Számtalanszor ki is mondtam őket, de a mi kis provinciális, mindig mindenről lekéső vidéki nyomorúságban a hetvenes ével hideg formalista esztétikájával kontráznak. Nem

Naplójegyzetek – fragmentumok 2019. december 8., vasárnap Régen töltöttem ilyen hosszú időt Budapesten, tehát személyesen is megtapasztaltam mindazt, amiről eddig a médiából értesültem. Sajnos, a magyar árkok egyre mélyebbek, s nem tudom, hogy mikor születik ebből olyan szakadék, amelyből az ország évtizedekig nem fog kilábolni. A nyolcvanas évek második felében emlékeibe menekülök. Azokra az időkre

Naplójegyzetek – fragmentumok 2019. november. 2., szombat Anikó fájdalommal mutatja a Magyar Szó online számát, amelyben az újság beszámol az 1944-1945-ben kivégzett ártatlan áldozatok tiszteletére rendezett megemlékezésekről. (…) . A napokban számtalan ilyesfajta megemlékezésről számolnak be az MNT lapjai, minden alkalommal felvonulnak az ismert politikusok, azonban a szónokok között hiába keresem az áldozatok gyermekeinek és

Naplójegyzetek – fragmentumok 2019. október 31. csütörtök Anikóval elhagytuk a temetőt, és a Rajcsúr felé pillantottam. Ott volt a focipálya, ahol a Zöld utcaiak focicsapatában játszottam a rajcsúri csapat ellen. A rajcsúriaknál játszott Gion Nándor, ő a hátvéd volt, én pedig a Zöld utcaiak jobbösszekötője voltam. A házunkkal szemben levő grund volt a mi edzőpályánk,