2026. június 15., hétfő
Ma délelőtt Kéri László készített velem interjút a Kontrol II részére. Hosszú, részletes beszélgetés a szerbiai és a vajdasági helyzetről. Hasonlóságok és különbségek. Szóba került Forsthofer Ágnes posztja, Kéri szerint is puszta udvariasságról és kijavítandó hibáról van szó. Bárkinek hozom szóba az esetet, ugyanezt a megnyugtató választ kapom. Hazafelé tartva a buszban Kérit megszólította egy középkorú asszony. Az utolsó pillanatban rohan a piacra, mondja, mert mindeddig a parlamenti közvetítést nézte. Hallatlanul izgalmasok! Dicséri Magyar Pétert és elmondja milyen szellemesen és vitriolos éllel vitázik az ellenzékkel. Úgy van, úgy van, szólnak közbe néhányan. Az idős asszony szörnyülködve számol be az újabb hírekről, milliárdok elpazarlásáról, a korrupcióról, az új osztály dölyfös viselkedéséről. Délután a PIM körében találkozom a Radics Péterrel, a PIM munkatársával. Átadom neki Az Ígéret Földjén című kötetemet, amelyet az Adenauer Alapítvány adott ki és Magyarországon nem került forgalomba, ezért a PIM-ben sem tudnak róla. Megbeszéltük, hogy küldöm a naplójegyzetek könyv formájában megjelent kiadását. (Időírás, időközben, I., II. kötet.) A 2004 utáni kötetek nem jelentek meg, több mint egy évtizeddel ezelőtt felajánlottam a Fórum Könyvkiadónak, de választ a mai napig nem kaptam. Időközben feltűnt Csorba Csilla is, a PIM egykori igazgatója, ő volt az az igazgató, akit az írók nagyra becsültek. A kellemes beszélgetés után Anikóval elsétáltunk a Belgrád rakpart 27 elé, hogy megtekintsük Eörsi István emléktábláját. Pista biztosított nekünk szívességi lakást. Most lenne 95 éves. Sajnos, ezekben a napokban nem emlékeznek meg róla méltóképpen, pedig sokat tett azért, hogy ezek a napok bekövetkezzenek.