2017. december 10., vasárnap Szikrázó napfényre ébredek, gyönyörű időben Bora Babićtyal, az Akadémia igazgatójával Belgrádba autózunk, ahol az RTS-ben bárnak ránk, hogy fellépjek egy műsorban. (…) A tévében szívélyesen fogadnak, kissé zavarban is vagyok. Soha sem gondoltam, hogy a közszolgálati televízióban ilyen barátságosan fogadják majd a Balkáni szépséget, ez már a negyedik műsor, amelyben szó

2017. december 6., szerda Éjszaka próbálok válaszolni a Szombat című havilap a zsidókérdésről szóló körkérdésre. (…) A nemzetileg sokszínű Magyarország Trianon után egynemzetű, egy kultúrájú, egy nyelvű ország lett, s a „trianoni trauma” közé sorolható az is, amiről ritkán esik szó: az idegentől való szorongás. Az egynyelvű, egynemzetű Magyarországon kiveszőben van a másság kultúrája, s

2017. december 5., kedd Újra Ljubljanában. Svetlana Slapšak és Božidar, a férje ebédre invitáltak. Svetlanával legutóbb tavaly tavasszal találkoztam az umagi Tomizza-napokon. Sorsunk összeköt bennünket. A határhelyzetünk. Én Újvidéken magyarul, ő pedig Ljubljanában szerb nyelven írja műveit. Egyikünk sem él saját nemzetének fővárosában, ami szükségszerűen peremsorsot jelent. Peremsors a peremállamok peremén. Sinkó Ervin jut eszembe.

2017. december 3., vasárnap Fellépek a Reggeli a szerzővel elnevezésű nevű rendezvényen, amelyre a pólai Mozart Kávéházban került sor. (…) Aljoša Požar moderált. Az utolsó kérdésként Požar feltette a kérdést: Optimista vagyok-e vagy pesszimista. Azonnal kivágtam: remény nélküli optimista vagyok. Könnyű optimistának lenni, ha egyértelmű alternatíva csillan fel előttem. De reménytelenségemben nem akarok pesszimista maradni,

2017. december 1., péntek. Anikóval Janez Pipan vendégei voltunk, a ljublajnai Hatos étteremben. A több mint 300 éves tágas vendéglőben valaha megfordult Edvard Kardelj is, aki egyébként ritkán járt vendéglőbe, a könyvek között élt. Lehet, hogy ezt a kommunista vezért a valóság nem is érdekelte, hanem Tito házitudósaként gyártotta elméleteket, közben kimondta a XX. század

november 29., szerda Indulok Ljubljanába. Valaha az egész Jugoszláviában ezen a napon ünnepelték a köztársaság napját. A minibuszban egy fiatalnak tűnő csinos čačaki hölgy, akiről kiderül, hogy nem is olyan fiatal, betöltötte a 40. életévét, elmondja, hogy még mindig őrzi a pionírkendőt, és a pionírsapkát. A pionírkendőről szóló mesét hallgatva azon töprengtem, hogy számomra hol

november 26. vasárnap Délelőtt Slavuj Žižek szlovén filozófus esszéjét olvasgatom a baloldali tabukról. Elvágja a gordiuszi csomót és kimondja: az iszlám a fasizmusba vezet. A kapitalizmus ellentmondásaitól megszabaduló kapitalizmust építene. Jó példa erre Szaud-Arábia. Ismerje be a baloldal, hogy a saját értékrendünk és identitásunk védelme még nem képvisel profasiszta vagy rasszista ideológiát. Jó, hogy éppen

2017. november 25. szombat A sajtóban olvasom, hogy a lojális baloldaliak az eurócentrizmus válságáról tanácskoznak. Ma minden széplélek erről elmélkedik, válság, válság zümmögik elégedetten, természetesen az újkapitalista neoliberális politika elit nagylelkűen finanszírozza a baloldali tudományos tanácskozásokat. Kétségek között, de igazat kell adnom Žižeknek. Végső ideje, hogy a baloldal megszabaduljon attól a doktrínától, miszerint fő feladata

         2017. november 19., péntek (…) Anikóval Szabadkára utazunk, hogy lássuk Kokan Mladenović a Kosztolányi Színház Desire Fesztiválra készülő bemutatóját, a Kokan Mladenović rendezte Majakovszkij „Felhő a nadrágban” című költeménye alapján készült előadását. Remek, jól pergő előadás volt, Mladenović csak kiindulópontként használta Majakovszkij művét, az előadás tele volt a mai helyzetekre és

november 17., péntek (…) Dušan Ljuština, a Kerempuh Színház igazgatója Urbánt és engem ebédre invitál a Korčula étterembe. Remek halételek. Beszélgetés Ljubiša Ristić abszurd politikai fordulatáról. Őszintén bevallom, hogy nem tudom értelmezni, ugyanezt mondja Ljuština is. Egybehangzóan állítjuk, hogy Ristić szervileg nem bírta a nacionalizmust. Mi történhetett vele? Ki tud erre válaszolni? Talán senki. Tíz