2018. április 19., csütörtök A rádióban egy nyugalmazott belügyi dolgozó nyilatkozik a „munkásságáról”, s néhány szót ejt az irodalmi életről is. Semmi szenzáció. Miféle besúgók, kérdezi kedélyesen. Nekünk nem volt szükség rájuk, se Tito idejében, de a kilencvenes években sem. Ez régimódi primitív módszer, mi nem a GKB-ben tanultuk a szakmát, mint a reálszocialista országok

2018. április 16., hétfő Henrich Böll posztumusz művében is hű maradt önmagához. Az Asszonyok a rajnai tájban című regényének hőse, Heinrich Kreyl az alsórajnai katolikus arisztokrata sohasem volt náci, ennek köszönve a háború után miniszter lett. De kénytelen volt rádöbbeni, hogy egy csoportba került a „régi vegytisztított” nácikkal. Nem tudok mást mondani, mint azt, hogy

2018. április 14., szombat Délután találkozom Urbán Andrással, éppen a Hasanaginicát állítja színre az Újvidéki Színházban, s kesernyésen jegyzi meg, hogy a dráma szövege magyarul előadva „megpuhul”. (…) Késő este fellapozom a kecskeméti Forrás áprilisi számát. Illyés Mária, közzéteszi apjának néhány eddig a nemzeti érzésről szóló közöletlen jegyzetét, befejezetlen írását. Nagy érdeklődéssel olvasom őket, már

2018. április 11., szerda Paul Nizan könyvét, „Az összeesküvés”-t veszem le a könyvespolcról, bár nem tudo2018m pontosan mit keresek benne, hiszen réges-régen, valahol a hatvanas években olvastam. Megtörténhet, hogy a homályos emlékeim befolyásolnak. Azok az emlékek, amelyekről megfeledkezik az ünneplő nemzedékem. Vagy az elsikkasztott ifjúság rémképe kísért? Vagy azért, mert egyre inkább felismerem, hogy a

2018. április 4., szerda Budapest felé döcög az Avala Express, reggel indulunk és délután érkezünk Budapestre. Van időm olvasni a szerbiai szerb és a magyar sajtót, de nemigen találok olvasnivalót, úgyhogy röviden végzek vele. A Kurirban mégis felfigyelek Ivica Dačič nyilatkozatára, miszerint „Szijjártó Péter a legnagyobb szerb” mert a „nehéz pillanatokban hangosan, erőteljesen és bátran

2018. április 1., vasárnap Kozmikus fájdalmak versben és prózában. A tehetség sem hiányzik, pontosan olyan jól megirt mű, mint amilyet tegnap olvastam egy másik szerzőtől. Manapság alig olvasok dilettáns irodalmi szöveget. Ám az egyik szerző szövege meglepően hasonlít a másikra, azonban szó sincs plágiumról vagy utánérzésről. Valami más jut eszembe, éppen az, amiről Halász Gábor

2018. március 30., péntek (…) Párhuzamosan a regénnyel, írom a Temetetlen múltjaink „önéletrajzi alteregóját” is. Fontos kontextus: „A második világháború sorsa az első naptól kezdve eldőltnek volt tekinthető, Németország azt a háborút sehogy sem nyerhette meg”, összegezte Magyarország háborúját Bethlen István 1944-ben. Ha jobban meggondolom, akkor az apám ennek a bohózatnak volt az életveszélyes tanúja.

2018. március 28., szerda Nacionalizmus? Az emberek többsége manapság csak a vállát vonogatja, nem háborog, kénytelene-kelletlen alkalmazkodik a „korszellemhez”. Már az is megnyugtatja őket, hogy nem a kilencvenes évek extrém nacionalizmusával szembesül, hanem az úgynevezett „hideg nacionalizmussal”, amelyet Michael Billig banális nacionalizmusnak nevezett. Ezt sokan haladásnak, történelmi előrelépésnek nevezik. Egyik ismerősöm találóan jegyezte meg: „Igen.