2026. május 05., kedd
Tanúként emlékezek arra, hogy Konstaninović Jovan Ćirilov segítségével, milyen nagy szellemi fölénnyel bizonyította be, hogy a rigómezei csata európai jelenség, amit semmiképpen sem ünnepelhető nacionalista jelszavakkal. Sajnos időközben Slobodan Milošević megbuktatta Stambolićot, akit Milošević belügyesei meggyilkoltak és holttestét egy Fruška-gora-i meszesgödörbe vetették. A dokumentumot, amelyen Konstantinovic is dolgozott pedig a papírkosárba vetették.
Urbán András nagy vállalkozásáról olvasok: a zenicai Népszínházban színre állította Radomir Konstantinvić esszékötetét, a Vidék filozófiáját. Ez a könyv a kritikus és az ellenzéki értelmiség kézikönyve, amely nem csupán Szerbiában fontos mű, hanem az egész ex-Jugoszláviában. Az 1969-ben megjelent alapmű még ma is a nacionalizmus és a populizmus egyik legmélyrehatóbb és legkomplexebb kritikájának számít. Nem véletlen ugyanis, hogy ma is a populisták Konstantinovćot az első számú közellenségnek számítják. 1989-ben a rigómezei csata 600. évfordulójának megünneplése alkalmából Ivan Stambolić Szerbia elnöke többek között éppen Konstantinovićot nevezte ki abba a bizottságba, amely a jubileumi ünnepséget irányelveit szabta volna meg. Tanúként emlékezek arra, hogy Konstaninović Jovan Ćirilov segítségével, milyen nagy szellemi fölénnyel bizonyította be, hogy a rigómezei csata európai jelenség, amit semmiképpen sem ünnepelhető nacionalista jelszavakkal. Sajnos időközben Slobodan Milošević megbuktatta Stambolićot, akit Milošević belügyesei meggyilkoltak és holttestét egy Fruška-gora-i meszesgödörbe vetették. A dokumentumot, amelyen Konstantinovic is dolgozott pedig a papírkosárba vetették. Milošević magáévá tette a Szerb Tudományos és Művészeti Akadémia Memorandumát. Az egyik legnagyobb szerb prózaíró és esszéista Radimir Konstantinović pedig sosem lehetett a Szerb Tudományos és Művészeti Akadémia tagja. Nem egy, hanem több akadémikus is a halála után is megbélyegezte Konstantinovićot. Nem lehetett tagja a Szerb Tudományos és Művészeti Akadémiának, de a Boszniai Tudományos és Művészeti Akadémia egyhangúan a sorai közé választotta. Előveszem a Másik világ című esszémet, amely magyarul mindeddig nem jelenhetett meg, amelyet 2003-ban a szarajevói Konstantinović-tanácskozáson olvastam fel, abból az alkalomból, hogy Radomir Konstantinovićot megválasztották a boszniai Tudományos és Művészeti Akadémia tagjává. Az esszé a Krug 99 kiadásában jelent meg Szarajevóban. „Miközben Konstantinović regényei ezzel a Mefisztóval vívódó én-t ábrázolják, addig a Vidék filozófiája az egyes emberbe beköltöző kollektív Mefisztót elemzi. Némileg leegyszerűsítve úgy látjuk, hogy a Vidék filozófiája valójában e régió szörnyű keleti arcát ábrázolja, amely pár évszázada viaskodik a nyugati arccal. Ez az a populizmus, kollektivizmus, nacionalizmus, népiesség, amely nem képes lépést tartani a modernizáció kihívásaival, s ha szembe találja magát vele, akkor eltorzul és veszélyes demagógiává válik. A Vidék filozófiája, nem a „kommunizmus fekete krónikája”, hanem a kelet-közép-európai és a balkáni „keletiség fekete krónikája”, amelyben az antikommunizmus ugyanolyan ördögi lehet, mint a kommunizmus, a vadul burjánzó kapitalizmus pedig semmivel sem ígér kedvezőbb kilátásokat, mint a profetikus antikapitalizmus. Ahol még a szabadság is zsarnokságról álmodik.” Az egyik legjelentősebb szerb értelmiségit a Szerb Tudományos és Művészeti Akadémia méltatlannak tartotta a tagságra. Bosznia igen! Ezek után érthető, hogy a Vidék filozófiája című alapművet Urbán András épen Boszniában állította színre.