Bűnhődés – részlet az új könyvemből
szerda, 19 január 2011
by Végel László
A kalauz felerősítette a hangszórókat és újra harsogott a zene. Az utasok falták a sülteket és kézről kézre jártak a pálinkás üvegek. – Örök életemben hamis útlevéllel és hamis vízummal utaztam, még Tito idejében is, csakhogy abban az időben nem ellenőriztek annyira, mint most. Semmi kedvem, beállni a hosszú tömött sorokba, és időtlen ideig várakozni
- Published in Próza
Az ígéret földje (részletek)
szombat, 11 július 2009
by Végel László
(A valóságos eseményekkel való esetleges hasonlóság a puszta véletlen műve) 11. Annamária legtöbbet abban a teremben tartózkodott, amelyben a kiállított tárgyak, újságcikkek és fotódokumentumok a város felszabadításának történetéről árulkodtak. Félszegen pillantott a sarokban kiállított sárguló fénykép irányába. Jól látszott a fotón az erkély, ahol vagy tízen álldogáltak, a kép középen magasba emelt karral a szónok,
- Published in Próza
Expedíció
péntek, 22 szeptember 2006
by Végel László
Az Újvidék Budapest között közlekedő villamos kalauza kedvezményes jegyet kínált abból az alkalomból, hogy Budapesten Krúdy Gyula úr felavatja Márai Sándor, író szobrát. Amint eddigi fuvarozóm, Pacek fiákeros fülébe jutott a hír, azonnal megragadta a mobiltelefonját és találkát beszélt meg velem az újvidéki Dornstädter cukrászdában. Jól gondolja meg, mondta gondterhesen, tegye mérlegre az előnyöket és
- Published in Próza
Rudolf Schmitz úr Ujvidéken átutazva Tišma úr tiszteletére renoválni kívánja a Dornstädter cukrászdát
szerda, 20 szeptember 2006
by Végel László
Kevesen ismerik Rudolf Schmitzet a jeles újvidéki polgárt, aki a hajdani Monarchia majdnem minden nyelvét beszélte. Nem emlékeznek már Újvidéken rá, mint ahogy a Monarchia nyelveit sem beszélik többé.A soknyelvű városból lassan egynyelvű lesz, ami nemcsak a tolerancia nagyfokú hiányára mutat rá, hanem, egyféle közép-európai kultúrával radikális szakítást is jelent. Kevesen tudják tehát, hogy Schmitz
- Published in Próza
Bányai János: Az esszé: útban az elbeszélés felé
szerda, 20 szeptember 2006
by Végel László
AZ ESSZÉ: ÚTBAN AZ ELBESZÉLÉS FELÉ A metlikai tölgyfáktól Wittgenstein szövőszékéig, és tovább Az esszé konferenciacím legalább két válaszlehetőséget kínál: elsősorban „esszét az esszéről”, másodsorban esszéírást. Úgy is fel lehet állítani tehát a hozzászólást, hogy „az esszé” helyett esszét mondunk, amiből jó esetben az is kiderülhet, hogy mit gondolunk az eszszéről, történetéről és poétikájáról, valamint
Exterritórium (2000) részlet
szombat, 16 szeptember 2006
by Végel László
Szenttamási utca – Tömegsírok, újra – Történet a szomszédasszonyról – Újvidéki utazás Kétheti nyugalmas szabadkai tartózkodásod ellenére közérzeted rosszabbodott, légüres térben vergődtél, mint akiről megfeledkeztek a jó vagy a rossz dolgokhoz láncoló hatalmak. A Soros irodából jelentették, hogy rövidesen beindul a mindennapi munka, tehát napjaid egy részét munkahelyeden töltöd majd el. Szabadkai ismerőseid marasztaltak, aggódtak
- Published in Próza
Parainézis (1987) – részlet
csütörtök, 07 szeptember 2006
by Végel László
Epilógus Kiválóan megszervezett centrifugális erő Damján Pál gondosan bebugyolálta magát a meleg pléddel, és az ablak előtt álló hintaszékbe ült. Két óra, és Ilona még nem hozza az ebédet. Hétvégeken mindig szorongatta a félelem, mi lesz, ha egyszer elmarad. Akkor örökre visszahanyatlik a hintaszékbe, bevonul a tárgyak világába meg a kínos álmokba. Akkor mindennek vége
- Published in Próza
(Magyar) Eckhart gyűrűje (1988) – részlet
csütörtök, 07 szeptember 2006
by Végel László
TOBIÁS VALLOMÁSA A MÁGIKUS KÖRRŐL Tóbiás vagyok, a sokat szenvedett, a megszégyenített, a meggyalázott, a meggyűlölt, s kortársaitól csúfosan megtagadott Tobit fia. Tanácstalanul a ráncos égre nézek és kérdem: ki vagyok? mi célt szolgálnak ismereteink, érzelmeink és szenvedélyeink: reményeink, szerelmünk, kitartásunk, gyűlöletünk és rajongásunk? Éveken át kishitűen elfogadtam: akaratom ellenére sodródok a kijelölt
- Published in Próza
Áttüntetések (1982) – részlet
csütörtök, 07 szeptember 2006
by Végel László
A taxi fénycsóvájában látod a kihalt utcát, sötét ablakokat. Intesz a sofőrnek, pénzt veszel elő, fizetsz, és kilépsz az autóból. A sofőr kidugja fejét az ablakon. Kérdően néz rád. Intesz neki, ne várjon. Maradsz. Eltünnek a taxi stopplámpái, megfordulsz, gyalog mész a házig, amelytől a forgatás annyiszor futni kezdtél. Egy távoli udvarban égve felejtett
- Published in Próza
Bevezetés a fattyúregénybe, 1. rész
hétfő, 04 szeptember 2006
by Végel László
- Published in Próza
- 1
- 2