Rudolf Schmitz úr Ujvidéken átutazva Tišma úr tiszteletére renoválni kívánja a Dornstädter cukrászdát

Kevesen ismerik Rudolf Schmitzet a jeles újvidéki polgárt, aki a hajdani Monarchia majdnem minden nyelvét beszélte. Nem emlékeznek már Újvidéken rá, mint ahogy a Monarchia nyelveit sem beszélik többé.A soknyelvű városból lassan egynyelvű lesz, ami nemcsak a tolerancia nagyfokú hiányára mutat rá, hanem, egyféle közép-európai kultúrával radikális szakítást is jelent. Kevesen tudják tehát, hogy Schmitz

Kiš úr gesztusai

Hónapok óta érthető szorongás kerít hatalmába, de ugyanakkor érthetetlen tartózkodás vesz erőt rajtam arra a gondolatra, hogy Danilo Kišről írjak, talán ezért is mondtam le egymás után a különböző rokonszenves Kiš-tanácskozásokat, mert úgy találtam, hogy elölről kellene átgondolni a Kiš-kérdést, nem miatta, hanem magam/magunk miatt,

Magyar labirintus

A különbségek csalóka játéka Jugoszláviában szocializálódtam, abban az országban, amelyben szembesültek az európai nemzeti és kulturális különbségek. Szlovénia a Nyugathoz tartózónak vélte magát, sokkal inkább, mint Magyarország. Horvátország Közép-Európa gondolatával cinkoskodott, Szerbia és Macedónia pedig a Balkánhoz vonzódott. A nemzeti sajátosságok gazdag és ellentmondásos világa bontakozott ki a szemem előtt. Ehhez járult még hozzá a

Bányai János: Az esszé: útban az elbeszélés felé

AZ ESSZÉ: ÚTBAN AZ ELBESZÉLÉS FELÉ A metlikai tölgyfáktól Wittgenstein szövőszékéig, és tovább Az esszé konferenciacím legalább két válaszlehetőséget kínál: elsősorban „esszét az esszéről”, másodsorban esszéírást. Úgy is fel lehet állítani tehát a hozzászólást, hogy „az esszé” helyett esszét mondunk, amiből jó esetben az is kiderülhet, hogy mit gondolunk az eszszéről, történetéről és poétikájáról, valamint

Exterritórium (2000) részlet

Szenttamási utca – Tömegsírok, újra – Történet a szomszédasszonyról – Újvidéki utazás Kétheti nyugalmas szabadkai tartózkodásod ellenére közérzeted rosszabbodott, légüres térben vergődtél, mint akiről megfeledkeztek a jó vagy a rossz dolgokhoz láncoló hatalmak. A Soros irodából jelentették, hogy rövidesen beindul a mindennapi munka, tehát napjaid egy részét munkahelyeden töltöd majd el. Szabadkai ismerőseid marasztaltak, aggódtak

Honismereti kirándulás

Etusról, az a hír járta, hogy nagyravágyó. Már, hogy nem lenne az, bizonygatták, hiszen évek óta angol órákra jár. Aztán meg kiutazott Angliába bébiszittereskedni.

Ullyssesi út – Részlet

„Amikor a centrum beszél” – jegyezte meg Ulf Hannerz a stockholmi egyetem professzora, -, „a periféria hallgatja, és többnyire nem beszél vissza.” Valójában ez a globalizmus egyik vezérelve, de ugyanez a nemzetállam alapelve is.Vajon a nagy francia forradalom jakobinus centralizmusa nem volt kegyetlenebb a másságok iránt, mint a mai globalizáció? Vajon Hitler globális nemzetkoncepciójában nem

Peremregény, fattyúregény

Vagy hat évvel ezelőtt, 1996-ban, egy belgrádi szerb kiadó kiadta a Nagy Közép-Európai Lakoma bevonul a Pikareszk Regénybe című „beszélyemet”, amelyben a határ képviseli a regény terét (és talán a hősét is): mindenki azt rohamozza, azt akarja bevenni, átlépni, meghódítani és megsemmisíteni. Az (ország)határ talán a legnagyobb közép-európai rögeszme és trauma, hiszen az minden tér

Parainézis (1987) – részlet

Epilógus Kiválóan megszervezett centrifugális erő Damján Pál gondosan bebugyolálta magát a meleg pléddel, és az ablak előtt álló hintaszékbe ült. Két óra, és Ilona még nem hozza az ebédet. Hétvégeken mindig szorongatta a félelem, mi lesz, ha egyszer elmarad. Akkor örökre visszahanyatlik a hintaszékbe, bevonul a tárgyak világába meg a kínos álmokba. Akkor mindennek vége

(Magyar) Eckhart gyűrűje (1988) – részlet

    TOBIÁS VALLOMÁSA A MÁGIKUS KÖRRŐL Tóbiás vagyok, a sokat szenvedett, a megszégyenített, a meggyalázott, a meggyűlölt, s kortársaitól csúfosan megtagadott Tobit fia. Tanácstalanul a ráncos égre nézek és kérdem: ki vagyok? mi célt szolgálnak ismereteink, érzelmeink és szenvedélyeink: reményeink, szerelmünk, kitartásunk, gyűlöletünk és rajongásunk? Éveken át kishitűen elfogadtam: akaratom ellenére sodródok a kijelölt