A Bábel gondja 1990. május 5. A sokszínű, a változatos közép-kelet-európai kultúra mellett szálltam síkra, az új szellemi ek­lektika lehetőségét és – szerény esélyeit latolgat­tam. A nemzeti elitek már akkor kifejezett ellenszenvvel nézték ezt. Azokban a napokban végeztem az utolsó simításokat a Túl az Óperenci­án című drámámon, és spontánul azzal zártam a naplómat, hogy valójában

Balkáni és közép-európai paradigmák Elérkezett Szerbiában is a sztrájkhullám.  Sztrájkolnak a rendőrök, a tanárok, sztrájkra készülődnek az egészségügyi dolgozók, mondjuk tehát, hogy küszöbön van a „közalkalmazottak lázadása”, akik természetesen jobban élnek, mint az egyszerű, kétkezi munkások. A sztrájkok karakterét mérlegelve viszont árulkodó statisztikával szembesülünk: az 1.800 000 szerbiai foglalkoztatottnak közel fele a közszférában dolgozik. Ezek

Idestova két évvel ezelőtt, 1988. szeptember 6-án tettem közzé naplóm részleteiből a zágrábi Danasban. Sérülékeny, kiábrándult, becsapott embereket láttam, akik elemi erővel sodródnak a bizonytalan jövő felé. Akik előkészítették ezt a helyzetet, ne csodálkozzanak a következménye ken. 1990. május 5. A sokszínű, a változatos közép-kelet-európai kultúra mellett szálltam síkra, az új szellemi ek lektika lehetőségét

(Életképek) A Fudex autóbuszával átlépem a szerb határt. Most már nem Jugoszlávia, hanem Szerbia és Montenegró határát. A közeli étteremben pihenő, a tévén a Pink műsora. Egy félmeztelen turbó-folk énekesnő műsorszámát sugározza. De senki sem figyeli a műsort. Már ez sem lelkesít senkit. A bejárati asztalnál egy kifestett nő nézegeti magát a tükörben. A másik

(Szerbia frakkban) A szabó mondja: Egyre több frakkot szabok. Szerbiába is beköszöntött a polgári világ. Azok a gaz kommunisták kiutasították a frakkot, pedig nélküle nem tudom elképzelni az úriembereket. Igen, bólintottam, de hova dugják a gépfegyvert?                                                                                   (Legalább annyira) A vajdasági magyar jobbközép politikus véleménye Koštunicáról a budapesti HVG-ben: „Ő egyébként becsületesen megmondta: legalább annyira nacionalista,

(A kultúra igaza) Babits halálos betegen, az ólomgömb alatt, nem tudta megidézni Magyarország Trianon utáni térképét. Író volt, a kultúra követte a halál előszobájába.A halállal szemben egyedül a kultúrának van igaza, az életnek – sajnos – nincs. (A kolosszus agyaglába) Kosztolányi a századelőn Belgrádba látogatott és elkapta a szorongató érzés. Háború lesz. Első olvasásra ezt

(Ígéret szép szó….)“Hogy néz ki az önök autonómiakoncepciója?’ “A VMDK előtérbe helyezte a perszonális autonómiát, mi viszont a területit. Amíg a vajdasági magyarságnak nincs módja törvényeket hozni, végrehajtó szerveket és igazságszolgáltatást létrehozni, addig az autonómia csak formális.” (Csubela Ferenc a VMSZ néhai elnökének interjúja a Magyar Narancsban, 1995. szeptember 7.)                                                                                (Az új kor) Csak egy

Aki az életét menti: gondol­kodás nélkül meneküljön. Azonnal. Aki alanyban és állítmányban gondolko­zik, az engedélyezzen magának némi szkepszist, ne siesse el a döntést, és mintha erdei ösvényeken tévelyegne, fejezze be a mondatot, dadogjon, de addig ne meneküljön, míg az alanyra és az állítmányra ki nem írják a szabályos köröző­levelet. (1991) Szállingóznak Újvidékre a kül­földi hírlapírók.