Posztmodern irónia, gumibotokkal Magyar Narancs, 1997/1. (01. 09.) Szerbia ismerői között is aligha akad olyan, aki számított volna a nagyméretű tömegtüntetésekre. A november elején lezajlott választások előtt Szerbiában apátia uralkodott: a politikai elit a daytoni békét ünnepelte és gazdasági fellendülést ígért. Az emberek hosszú télre rendezkedtek be. Szerbia ismerői között is aligha akad olyan, aki

  Orbán Viktor belgrádi villámlátogatása során ígéretet tett, hogy Magyarország a legmesszebbmenőbben támogatja Szerbia európai csatlakozását. A magyar kormányfő és Borisz Tadics szerb köztársasági elnök abban is egyetértett, hogy bővíteni kell a gazdasági együttműködést és – ez rendkívül fontos megállapítás!  -, komoly előrelépések történtek az egymás kisebbségeinek megbecsülése és védelme terén. Ez a párbeszéd jelenti

Tumultus a jobboldalon A vajdasági magyar politikusok között nem éppen a nemzeti egyetértés szellemében késhegyre menő harc folyik a zentai gimnázium igazgatói posztjáért. A Magyar Nemzeti Tanács ugyanis nem fogadja el a zentai képviselő-testület döntését, hanem a saját javaslata mellett kardoskodik. Hogy a két jelölt közötti szakmai értékkülönbségről nem árulkodnak a közlemények. Azt sem tudni,

A jó múltkoriban megdöbbenten olvastam egy felmérés eredményét, mely szerint a szerbiai egyetemistáknak kétharmada mérlegeli, hogy a diplomázás után a Nyugatra távozik, ahol munkáját jobban megbecsülik. Rögtön vajdasági magyar egyetemistákra gondoltam, köztük milyen ez az arányszám. Nem hiszem, hogy jobb, hiszen, más adatok arról tanúskodnak, hogy ez az elvágyódás még erőteljesebb. Az anyaország, például, a

  Hommage á Márai Sándor Valahányszor, valami bizonytalanságot észlelek a magyar közéletben, fellapozom Márai Sándor naplójegyzeteit, az Apokrif Magyar Krónikának nevezhetném őket, melynek az 1984-1989 között írt részei, már nem is csak krónikák: inkább modern regényhez állnak közel. Megrázó regény a haldoklásról. Vagy halálnapló. Először házastársának, Lolának, az exitusát éli át, már-már olyképp, mint a

Panasz és vallomás Éppen Herceg János esszéit olvasgattam, amikor érkezett a felkérés, hogy írjak a hetveneséves Fehér Kálmánról. Gyakran volt alkalmam megtapasztalni hogy az olvasmányaim és a körülöttem zajló események közötti összefüggés nem feltétlenül véletlen: ezúttal is ez történt. „Tito mellett Petőfi. Együtt élnek azon a falon. Mert igazat mondtam én, testvérek, hogy régen csak

Vannak regények, amelyeket nem lehet befejezni, villant át az agyamon, amikor megütötte a fülem ez a szó: Visegrád. A Drina boszniai partján fekvő Visegrádról van szó. A hágai ENSZ-bíróságon zajló Milosević-perben sorra kerültek tehát a visegrádi háborús bűnök, etnikai tisztogatások, tömeggyilkosságok. Mint annyiszor az elmúlt 15 évben, leemeltem a könyvespolcról a regényt, amelyről egyre inkább

Egy retorika átváltozásai! Jugoszlávia mindennapjaiban a legellentétesebb formákban keveredik a félelem, a tanácstalanság a demokratikus megoldásokat kereső reményekkel. Az egyik oldal az ország szétesésének apokalipszisét hirdeti, a másik egészen új szerkezetű megújhodást irányoz elő. Eközben a konföderalisták optimistábbak; mint a föderalisták. Vannak, akik a legrosszabbra gondolnak… Kétlem azonban, hogy bárki is egyértelmű választ adhat. Hisz

Kilenc évvel ezelőtt a vajdasági tartományi képviselőház ankétbizottságot nevezett ki, hogy megállapítsa az 1941-1948 közötti ártatlan vajdasági polgári áldozatok számát. A szándék elismerésre méltó, hiszen addig hivatalosan csak ártatlan szerb, zsidó és roma áldozatokról esett szó. Jugoszláviában a „hideg napok” szörnyű krónikája iskolai tananyag lett, ám legnagyobb tabunak számítottak az 1944-1945-ben történt német- és magyarellenes

Vannak kalandos utazások, amelyekről nem írnak útikalauzt. Ezek közé tartozik a forró nyárban tömegesen hazautazó vajdasági magyar vendégmunkások úti kalandjai is. Több nemzedék ingázik már így – ide-oda. A legtöbben Németországból indulnak útnak. Ki Kölnből, ki Münchenből, ki pedig Berlinből kocsikázik a Vajdaságba. Legtöbbször autóval indulnak útnak, habár az utóbbi időben megjelenő olcsó fapadosok kényelmesebbek