A kapitalizmus győzelme 2017. február Trumpizmus: a kapitalizmus újabb győzelme Srećko Horvat, fiatalt horvát filozófus a fasizmusról faggatja Franco Berardi Bifo olasz filozófust (Jutarnji.hr). Nyugtalanító, hogy egyre többet olvasok a fasizmusról és az új háborúról. Próbálom legyőzni rossz előérzetemet, lehet, hogy csak azért kell róla beszélni, mert a veszély tényleg nagy, de ha tudatosítjuk, akkor

A periféria perifériáján 2017. január Szakítás a szülőfölddel Lehet-e szakítani a szülőfölddel? Lehet. De csak úgy mint a visszatérő álmaimmal. Kollázs-fasizmus  Ebben az évben egyre gyakrabban jutnak eszembe néhai gimnáziumi történelemtanárom, Gaál György előadásai a fasizmusról. Szégyenkezve bevallom, hogy azokon az órákon unatkozva bámészkodta ki az ablakon, csodáltam a Futaki utca platánfáit, vagy pedig a

Szófogadó juppik 2017. január O.K. Mi másra gondoljak, ha kezembe veszem Turgenyev Apák és fiúk című regényét? Nyilvánvaló, hogy a nemzedéki konfliktusra, csakhogy erre a regényben mégsem kerül sor. A levegőben lebeg, aztán szétporlad, eltűnik. „Amin nem lehet segíteni, arról beszélni is szégyen”, mondja a regény egyetlen bukott és tragikus hőse Bazarov.  A többi szereplő

A koreszmék bábjai vagyunk 2017. január Nemzetállam kontra nemzeti kisebbség Hat-hét évvel ezelőtt én is bíráltam a brüsszeli mandarinokat. Nem a nemzetállamok pártfogására helyeztem a hangsúlyt (a nemzetállamokat egyébként nem annyira a az EU fenyegeti, hanem a gazdasági csatornákon érvényesülő planetáris globalizmus, és a vele járó kulturális kolonializmus), hanem a nemzeti identitás védelmét pártfogoltam. A

Vonzó barbárság 2016. január Az egyszólamúság átka A minap a HVG hasábjain Tamás Gáspár Miklós is felfigyelt a rossz közérzetet szülő vajdasági monotóniára és egyszólamúságra.  Ennek egyenes következménye, írja, hogy „valaki – mintegy magánemberként – magyar marad, magyar nyelvű iskolába íratja a gyerekeit, de politikailag kimutatkozott a magyarságból, és egészen más preferenciákat követ, például inkább

Se vele, se nélküle 2016. december Mi lesz a „belgákkal”? Budapesti tartózkodásaim idején mindig szebbnek és jobbnak látom Újvidéket, mint amikor ott tartózkodom. Éppen az Újvidékhez való viszonyom merült fel a  Károlyi Csabával való beszélgetésben, a Károlyi utca egyik kávézójában. Úgy van, ismerem el, túl bonyolult, soha sem teszek pontot a végére. A Két tükör

Háború és háború 2016.december Hitelvesztettek Budapesten többen érdeklődnek, mi zajlik a vajdasági magyar közélteben. Nehéz válaszolni, a gyökerek mélyek, mélyebbek, mint ahogy szereplői gondolják, tehát az érdeklődők nem is értenék miről van szó.  Minden esetre a Vajdaságban beindult egy megkésett vita, amelynek huszonöt évvel ezelőtt kellett volna kirobbanni. Kimenetelét majd az új nemzedékek döntik el,

Paradigmaváltás 2016. december Menekültek A Bécsi Magyar Napló új számában az 56-os magyar menekültkérdéssel foglalkozó cikket olvasgatom.  Ausztria a kezdetben – írja Rásky Béla – nagy rokonszenvvel fogadta a menekülteket, de 1956 november végén már Julius Raab kancellár a minisztertanácsban kijelentette, hogy a „mi embereink már megőrülnek emiatt az egész menekültáradat miatt”.  A sajtó egyre

Érte haragszom, nem ellene 2016, december Kardcsörtetés kard nélkül Magammal is vitázom arról, hogy a 20. századi világháborúk után, majd a jugoszláviai háborúk élményeinek birtokában eltúlzom-e a nacionalizmus veszélyét. A kelet-közép-európai nacionalizmus „új hulláma” idején próbálom higgadtan értelmezni a nacionalizmust. Természetesen nem az üzleti érdeket hajkurászó nacionalista nyerészkedők érdekelnek, nem is a szavazathajszoló politikusok, se

Jöjjön egy Elektra! 2016. november-december Ki fog felelősséget vállalni? Azon töprengek, hogy csokorba gyűjtöm az elmúlt  6 évben írt naplójegyzeteimet a vajdasági magyarok elvándorlásáról, amelyek arról is szólnak, hogy az új elvándorlási hullám különbözik a kilencvenes évekétől, mert a jelenleginek „lelki okai” is vannak. Ezek az írások kisebb füzetet tennének ki, de biztos vagyok benne,