2018. március 12., hétfő Kora esti pihenés, utána éjszakai olvasás. A Századvég folyóirat egyik régi számát lapozgatom (1991/1) Szerkesztői között található Orbán Viktor és Kövér László. A folyóirat megjelenését a z MTA-Soros Alapítvány (is) támogatta. A bevezető írás szerzője John Gray, aki ezzel a mondattal zárja a tanulmányát: „A poszttotalitarizmus, illetve annak bármelyik változata csak

2018. március 11., vasárnap Anikóval taxival indulunk vendégségbe a Kövesbe, arrafelé nincs buszjárat. Útközben a taxis elmondja, hogy ez az utolsó munkanapja, magyar útlevélhez jutott, s a napokban utazik Szlovákiában, ahol egy magyar cégnél vállalt munkát: teherautósofőr lesz. Már ki is számította? Havonta 1500 eurót tehet félre. Közben magyarul is megszólal, vegyes házasságban nőt fel,

2018. március 10., szombat Közeleg március 15-e. Mindig visszafogottan írom le a szót, hogy nemzet. Babitsra gondolok, úgy kellene leírni ezt a szót, szerényen, ahogy ő írta, csakhogy ebben az óriási hangzavarban és lármában majdnem lehetetlen, hiszen akarva-akaratlanul olyan mellékzöngét kap, amilyenre nem számítottam. Manapság a nemzet fogalmát kisajátították a nemzeti spekulánsok. A nyolcvanas években

2018. március 9., péntek Közeleg március 15-e. Mindig visszafogottan írom le a szót, hogy nemzet. Babitsra gondolok, úgy kellene leírni ezt a szót, vélem, szerényen, ahogy ő írta, csakhogy ebben az óriási kakofóniában és lármában majdnem lehetetlen, hiszen akarva-akaratlanul olyan mellékzöngét kap, amilyenre nem számítottam. Manapság a nemzet fogalmát kisajátították a nemzeti spekulánsok. A nyolcvanas

2018. február 11., hétfő Egyre több balkáni háborúkról szóló könyv lát napvilágot, húsz-harminc év után valóságos háborús dömpingre került sor. Dömpingre gondolok, mert a legtöbben eluralkodik az egyhangú viktimológiai narratíva, mely szerint a gonosz csak úgy ránk rontott, s emiatt mennyit és hogyan szenvedtünk. Felsorakoznak a háború szenvelgő Nárcisszai. Engem az ejt gondba, hogy elmarad

2018. február 3., szombat A kilencvenes években a maradás Don Quijotéje voltam. Azokban az években volt az elvándorlásnak volt némi magyarázata, a sorkatonaköteles fiatalok – nem a tartalékosok! – tényleg annak a veszélynek voltak kitéve, hogy elcipelik őket a frontra. Nekik menniük kellett. De az íróknak, az értelmiségieknek a maradást szuggeráltam. Előveszem a naplójegyzeteimet tartalmazó

2018. január 26., péntek Anatol France felteszi a kérdést: ”Mi a szocializmus?” A válasz: „A világ lelkiismerete.” Manapság nem mernék leírni ilyen mondatot. Minden kispolgár komcsinak kiáltana ki, ami nem is zavarna, sokkal inkább bántana az értelmiségi kollégák lefitymáló arckifejezése a lelkiismeret szó hallatára. Miféle lelkiismeret? Manapság ilyesmiről nem illik beszélni. Pedig több nemzedéknek –

2018. január 23., kedd Dubrovnik szállóban találkozom Slobodan Šnajderrel. Írja a drámát, a Horvát Faust második részét. Ahogy mondja, ez már Jugoszlávia szétveréséről szól. Sorra kerülnek nem csak a horvát, hanem a szerb bűnök is. Egyre inkább arra a következtetésre jutok, hogy Jugoszlávia széthullása nem csak az országot szétverő afféle balkáni törzsi háborúnak nevezhető, ennél

2017. január 15., hétfő. Éjszaka folytatom Nádas Péter memoárjának olvasását. Sztálin meghalt, a gyermek Nádas megsiratta a diktátor halálát. „Sztálin nem lehet halott, értsd, az univerzum nem sérülhet.” Anyja megütközve figyelte sírását. Ezek a sorok nagyon sokat segítenek nekem, hogy megértsem az akkori Magyarországot, sokkal jobban, mint az „átkost” kiátkozó tucatirodalom. Eszembe jut 1980 május

2018. január 14., vasárnap Hideg szél, egész nap a lakásban maradok, lemondok a napi sétáról is. Olvasom a Világló részleteket. Nádas félreérthetetlen különbséget tesz a kollaboránsok és a végrehajtók között, s nagyobb ellenszenvvel ír az előbbiekről, mint az utóbbiakról. Remekül vázolja fel a diktatúrák arcképcsarnokát. Kár, hogy nem folytatja…. Azon töprengek, hogy milyenek a végrehajtók,