2018. április 11., szerda Paul Nizan könyvét, „Az összeesküvés”-t veszem le a könyvespolcról, bár nem tudo2018m pontosan mit keresek benne, hiszen réges-régen, valahol a hatvanas években olvastam. Megtörténhet, hogy a homályos emlékeim befolyásolnak. Azok az emlékek, amelyekről megfeledkezik az ünneplő nemzedékem. Vagy az elsikkasztott ifjúság rémképe kísért? Vagy azért, mert egyre inkább felismerem, hogy a

2018. április 4., szerda Budapest felé döcög az Avala Express, reggel indulunk és délután érkezünk Budapestre. Van időm olvasni a szerbiai szerb és a magyar sajtót, de nemigen találok olvasnivalót, úgyhogy röviden végzek vele. A Kurirban mégis felfigyelek Ivica Dačič nyilatkozatára, miszerint „Szijjártó Péter a legnagyobb szerb” mert a „nehéz pillanatokban hangosan, erőteljesen és bátran

2018. április 1., vasárnap Kozmikus fájdalmak versben és prózában. A tehetség sem hiányzik, pontosan olyan jól megirt mű, mint amilyet tegnap olvastam egy másik szerzőtől. Manapság alig olvasok dilettáns irodalmi szöveget. Ám az egyik szerző szövege meglepően hasonlít a másikra, azonban szó sincs plágiumról vagy utánérzésről. Valami más jut eszembe, éppen az, amiről Halász Gábor

2018. március 30., péntek (…) Párhuzamosan a regénnyel, írom a Temetetlen múltjaink „önéletrajzi alteregóját” is. Fontos kontextus: „A második világháború sorsa az első naptól kezdve eldőltnek volt tekinthető, Németország azt a háborút sehogy sem nyerhette meg”, összegezte Magyarország háborúját Bethlen István 1944-ben. Ha jobban meggondolom, akkor az apám ennek a bohózatnak volt az életveszélyes tanúja.

2018. március 28., szerda Nacionalizmus? Az emberek többsége manapság csak a vállát vonogatja, nem háborog, kénytelene-kelletlen alkalmazkodik a „korszellemhez”. Már az is megnyugtatja őket, hogy nem a kilencvenes évek extrém nacionalizmusával szembesül, hanem az úgynevezett „hideg nacionalizmussal”, amelyet Michael Billig banális nacionalizmusnak nevezett. Ezt sokan haladásnak, történelmi előrelépésnek nevezik. Egyik ismerősöm találóan jegyezte meg: „Igen.

2018. március 26., vasárnap., Belgrádból Zágráb felé tartva, némi kerülőút árán meglátogat a zágrábi kiadóm, Seid Serdarević. Néhány szerzőjének Belgrádban volt irodalmi estje, s vett annyi fáradtságot, hogy kerülőutat tegyen. Őszre jelenik meg az újabb könyvem Zágrábban, éppen a Neoplanta, avagy az Ígéret Földje, s ezért kisebb sétát teszünk a városban, a néhai Neoplantában, hogy

2018. március. 20., kedd Az igaz, hogy az Új Symposion szerkesztőségének leváltása (1983) derékba törte egy nemzedék pályáját, amely rövid három év alatt nem tudta elvégezni azt, amire képes volt, nem végezhette el az előző nemzedék értékeinek értelmezését és átrendezését, nem tudott igazi szellemi ősöket találni, nem tudott a következő nemzedékek részére új dilemmákat felállítani,

2018. március 17., szombat Mit zajlik körülöttem? A hajszínünk lehet ősz, avagy koromfekete, majdnem mindegy, csakhogy ez nem fontos, hiszen a közszellem koravén. Minden elviselhetetlenül szabályos lett körülöttem. Dívik az irodalmi japiság. Kiveszett a titokzatos bohém világ, eltűntek az eretneki gondolatok, hiányoznak megbotránkoztató mondatok. Sokan azt gondolják, hogy elegendő felhajtani valamelyik kávéházban néhány pohár sort,

2018. március 15., csütörtök Ünnep a zűrzavarban. Felkattintom majd eloltom a tévét. A szobámba bezárkózva inkább könyvet veszek a kezembe. Ennek a nagy napnak méltó olvasmánya csakis Illyés Gyula: Petőfi Sándor című könyve lehet. Úgy ír Illyés erről a napról, ahogyan manapság nem beszélnek, ezért volt újra meg újra érdemes olvasgatni. Kimondja, azt, amit manapság

2018. március 13., kedd Filskeit megparancsolja a szép zsidólánynak, hogy énekeljen. Az pedig belekezdett a Mindszentek litániájába. A gyönyörű hangú zsidó nő szépsége megigézi a Wermacht tisztet, aki vallásos révületben remegő ujjakkal megragadta a revolverét és vaktában rálő a nőre, aki a földre zuhant és jajveszékelni kezdett, ő pedig mint aki felriadt, ordítani kezdett: Kivégezni…