2018. június 6., szerda Vickó Árpád a kórházban, felhívom feleségét, ki tudja hányadszor, Nincs kedvem dolgozni. Este újra előveszem Hobsbawm könyvét, a Szélsőségek korát. Az utolsó fejezeteket lapozgatva rábukkantam egy mondatra, amelyet mai ésszel érdemes végiggondolni. ”Balszerencse, hogy a kommunista rendszer válsága egybeesett az aranykor kapitalizmusának válságával.”, írja Hobsbawm. Ez az, amit akkor nem mertünk

2018., június 5., kedd Egész nap a Temetetlen múltak. Ki sem mozdulok a lakásból. Este átlapozom a mai Politikát, az egyik cikkíró értelmezi a népszámlálási adatokat. 2001-2012 között magyarok lélekszáma 40 ezerrel csökkent. A statisztika szerint van igy, valóságos adatok sokkal lesújtóbb képet mutatnának, hiszen a népszámlálók összeírták azoknak is nagy részét, akik több mint

2018. június 4., hétfő. „Nem érdekel a politika”, sejteti sok feltörekvő, gyorsan érvényesülő értelmiségi. Sokan kereken ki is mondják az új idők régi axiómáját: Posztpolitikai században élünk. Ezzel vigasztalják magukat az új osztály ideológusai. Rezignáció, apátia… ez most az uralkodó világnézet. Ha az egyszerű, betévő falatját nehezen biztosító polgár beszél az apátiáról, akkor nincs egy

június 3., vasárnap Cikket írok a Magyar Narancsnak a szerbiai ’68-ról. Végre alkalmam van kifejteni, a különbséget a szerbiai reformkommunisták, és a hatvannyolcasok között. Az előbbiek szabadpiacot, nagyobb demokráciát követeltek, az utóbbiak viszont a szociális egyenlőségre fektették a hangsúlyt.  A Vajdaságban se híre, sem hamva a 68-as hagyománynak, mivel Budapesten ilyen lázadásra nem került sor,

2018. június 2., szombat Anikóval délelőtt a piacon. A Danas megemlékezik a belgrádi egyetemista mozgalmakról, a Nedeljnik című belgrádi hetilap szintén. Még a belgrádi Politika is kommentárt szentel az eseménynek. Előszedem az emlékeimet. 1968 júniusa: Szenttamási száműzetésemből Belgrádba utazok, az autóbuszból látom, hogy tankok vonulnak Belgrád felé. Đorđije Vuković bejuttat bölcsészettudományi karra. Beszélhetünk a 68-as

2018. május 30., szerda Kora reggel Anikóval Szenttamásra utazom. Az első utam az anyakönyvi hivatalba vezetett, hogy ellenőrizzem a Temetetlen múltakról szóló könyvem adatait. Végre pontosan megtudtam szüleim házasságkötési napját: 1938. február 22-én játszódott le az esemény. Az emlékeim pontosak voltak, az apám, a nagyapámmal, Végel Jánossal együtt az előző években fuvaros volt, a Báni

2018. május 27., vasárnap Mile Stojić meghosszabbította újvidéki tartózkodását, csak ma délután utazik vissza Szarajevóba., Dél körül találkoztunk a Zenit szálloda teraszán, Útközben a főtéren belügyi szolgálatok felvonulása, félelmetes jelenetek, egy asszony rettegve az egyik újságosbódé mögé menekül. Először a teret méregeti, aztán az égre pillant, majd lekonyul a feje, mert tudja, hogy az Isten

2018. május 24., csütörtök Ma kezdődik a tanácskozás a műveimről.(…) A tanácskozást Ivana Zivančević Sekeruš a bölcsészettudományi kar dékánja, és Bora Babić az Akademska knjiga igazgató asszonya nyitja meg, majd sor kerül Konrád György üdvözlő levelének felolvasására. (…) Radnóti Sándor következik, aki az Egy makró emlékiratainak Merkuroszát idézi: A regény szereplője, Merkurosz elmondja, hogy meg

2018. május 23., szerda Arra keresek választ, hogy mi jellemzi korunk Jaromiljét. Kundera ír Jaromilról, a költőről, aki idealizmusból lett besúgó. Hol van az a véres mosolyú ártatlanság? A mai fontos pozíciókat betöltő értelmiséginek valamennyivel könnyebb a lelkiismerete. A megszelídült költők írjak a verseket, a „dől belőlük az érzés”, az égen szivárvány omlik szét, gyönyörű

május 14., hétfő Hosszú séta a szigeten, egy sziklás útszakaszon lesérültem, izomhúzódásról ért véget a szigeti barangolásom, úgyhogy alig vánszorogtam vissza a lakásba. Egész nap, Nietzschét olvastam az ágyban. Az ablakon keresztül lopva a tengerre pillantottam. Nietzsche a régi igazságokat bálványnak nevezi, amelyeket le kell rombolni. „A hit nem mozdít el hegyeket, hanem éppenséggel hegyeket