2018. július 29., vasárnap Márai Sándor Felvidék és Erdély egy részének visszacsatolásakor szintén átérezte a magyar eufóriát, amellyel azonban leszámolt a Hallgatni akartam-ban. „A kisebbségi magyar nem ismeri a pátoszt. Megismerte életének természetes feltételeit, s ragaszkodik ahhoz az illúziómentességhez, amelyre húsz kemény esztendő szenvedései nevelték. Magyarsága bensőséges és szemérmesen szótlan.”, figyelmeztetett még a határtalan lelkesedés

július 28., szombat (…) Nem tudom pontosan meghatározni, mikor törtek be az életembe a mozdulatlanság évei. A nevek változnak, a csapda ugyanaz. Elegem van a politikából, kikapcsolom a tévét, figyelmem Krúdy könyve köti le. Szeretem Krúdy észjárását, rejtőzködő cseles mondatait. A mai magyar prózában ritkán olvasok ilyen pontos és félreérthetetlen mondatot: „Az új magyar úgyis

2018. július 29., vasárnap Márai Sándor Felvidék és Erdély egy részének visszacsatolásakor szintén átérezte a magyar eufóriát, amellyel azonban leszámolt a Hallgatni akartam-ban. „A kisebbségi magyar nem ismeri a pátoszt. Megismerte életének természetes feltételeit, s ragaszkodik ahhoz az illúziómentességhez, amelyre húsz kemény esztendő szenvedései nevelték. Magyarsága bensőséges és szemérmesen szótlan.”, figyelmeztetett a lelkesedés óráiban is.

2018. július 28., szombat Semjén Zsolt Magyarország miniszterelnök-helyettes Tusványoson a vajdasági magyarok megnyugtató helyzetét ecseteli. „A vajdasági magyarság egy pozitív példa, hiszen egyebek mellett a megvalósulás állapotában van a kulturális autonómia”, fogalmazott. (…) Tusványoson egyébként ma tartotta meg Orbán Viktor a szokásos beszédét. Krúdy publicisztikai kötetével (Magyar tükör) a kezemben néztem végig a Duna tévé

2018. július 26. csütörtök Anikóval utazunk vissza Újvidékre. A vonatban: Kundera (A függöny). A cseh író a magánélet kipusztulásáról írva Franz Kafkára hivatkozik. A Per szereplője K. Fridával szeretkezik, senki sem akadályozza, de a hatalom két segédet jelöl ki mellé, akiknek mindenbe bepillantásuk van. K. úr emiatt panaszkodik, de Frida megnyugtatja: „Mi bajod, kedves, a

2018. július 22., vasárnap (…) Este a könyvek között lapozgatok. „Ha lesz még lengyel nyelv száz év múlva…” elmélkedik Gombrovicz a Czeslav Miloshoz írott levelében. Teljesen abszurd mondat, gondolom, hiszen a lengyelek Kelet-Közép-Európa legnépesebb nemzete. A kérdés azonban mégis tipikusan kelet-közép-európai és akkor is van súlya, ha a abszurdnak tűnik. Viszont az én kérdésem nem

2018. július 3., kedd (…) Késő este: Stendhal naplója. 1818 márciusában írja: „Azt hiszem, ahhoz, hogy bármilyen műfajban is nagyok legyünk, azonosnak kell lennünk önmagunkkal. Aki hallhatatlan műveket ír, nem gondol a stílusra.” Akinek pedig nincs mondanivalója, teszem hozzá, kizárólag a stílusra gondol. Újra elő kell vennem Stendhal regényeit, először is a Vörös és fehért.

2018. július 2., hétfő Carl Schmittet érdemes néha kézbe venni, mert nagy tudós pontosan körülírja a totális állam természetrajzát. Aligha akad a liberalizmusnak nagyobb kritikus nála, epigonjai legfeljebb ismételgetik az ő kifogásait, sajnos felszínesen és vidékiesen. Szerinte a totális állam csirája már a weimari köztársaságban is feltűnt, mégpedig a totális pártok formájában. A liberális véleménypártokkal

2018. június 30., szombat Mikor térjek vissza a 68-ra, ha nem ebben az esztendőben? Vissza kell térnem erre a témára éppen most, amikor sorra megtagadják, Megtagadják, de nagyon leleményesen. Túl sokan hordják a 1968-as kitűzőt, miközben minden egyes kiejtett és leírt mondattal tagadják. Fájdalmas látni nemzedékemet, és az utána következő nemzedékeket, amint büszkélkednek a régi

2018. június 27., szerda Figyelem az egyre tömegesebbé váló értelmiségi magatartást. Ha kell, akkor a liberális szerző előtt hódol, de ugyanakkor a jobboldal is a keblére öleli. Baloldali társaságokba mozog, de a jobboldali testületekben is feltalálja magát. Ez az általános tünet immár nem nevezhető jellemtelenségnek, sokkal inkább a korszellem ethoszáról van szó. Hódít a relativizmus