2018. augusztus 31., péntek Egyre csendül fel a kérdés, mi a magyar,ki a magyar. Amíg a kultúrának volt némi tekintélye, addig a kérdésnek nem volt sok értelme, de a kultúra trónfosztásának korában a nemzeti identitástudat támasz nélkül maradt.  A nemzeti identitás tényleg megrendült, csak az a kérdés, hogy miért. A Temetetlen múltakat írva emlékeim között

2018. augusztus 23., csütörtök Este az Egyenes beszédben (ATV) Tamás Gáspár Miklós szóvá teszi a magyar értelmiség konformizmusát. A félresikerült rendszerváltás gyermekei belesüppedtek a konformizmusba. Privát zsörtölődés,privát elégedetlenség, az ellenállás szimulálása… ez maradt. Eszembe jut Bernhard-Henri Lévy ironikus megjegyzése: értelmiségiek házi papucsban. Duzzognak a rendszerváltás virágoskertjében, nem veszik tekintetbe, hogy a történet ma már egészen

2018. augusztus 21., kedd A Magyar Időkben folyik a kánonharc, tart az úgynevezett „ballib írókkal” való leszámolás. Elsősorban Esterházy ás Konrád került a célkeresztbe, de sorra került Illyés Gyula és Ady Endre is Beke Albert irodalomtörténész egy hosszú interjúban így nyilatkozik (Magyar Idők, 2018. augusztus 21). – Készen van a csaknem ezeroldalas Illyés-könyvem is, amelynek

2018.augusztus 20., hétfő (…) Gondolni sem merek a mai brutális közbeszédre, szellemi hanyatlásunkra, amelynek tanúja vagyok, úgyhogy akaratlanul is erőt vesz rajtam Széchenyi pesszimizmusa, amelyről Gyurgyák János: Ezzé lett magyar hazátok című, a magyar nemzeteszmét taglaló tanulmányában nagy empátiával irt. Ma mindenki a nemzeteszméről szónokol, de Gyurgyák a több mint tíz évvel ezelőtt megjelent könyvéről

2018. augusztus 19., vasárnap Tišma. Nem feledkezett meg az örömlányokról az Ibike házában sem. Ibike az I. világháborúban összejárta a harctereket, szeretkezett a katonákkal, s az igy szerzett jövedelméből az I. világháború a Savska utcában, igen jó helyen, a Dalmacija vendéglő közelében után bordélyházat nyitott Újvidéken. Gondosan megválogatta a vendégeket, alkoholról szó sem lehetett, az

2018. augusztus 18., szombat Aleksandar Tišma mondata: „Újvidéket mindig gyűlöltem, elsősorban a benne uralkodó pusztaságért, amely sokkal nagyobb volt amikor fiatal voltam, ezért nem élhettem olyan életet, amilyet szerettem volna.” Szenvedek a Temetetlen múltjainkkal. Ma négy oldallal készültem el.

2018. augusztus 14., kedd Miközben esténként újra meg újra Thomas Mann Doktor Faustusát böngészem, hogy valamiféle szellemi támpontra tegyek az új jobboldal konzervatív forradalmának értelmezésére. Vannak, akik készségesen behódolnak neki, mások szendén csatlakoznak hozzá, megint mások kényszerből vallanak színt mellette. Akadnak új bácskai ketmanok, akik színlelik a vele való harcias azonosulást. A motivációk különböznek, azonban

2018. augusztus 13., hétfő A Temetetlen múltjaink írása közben egyre inkább kínoz az őszinteség kérdése, hiszen az is lehet ájtatos és mímelt. A személyes, szóbeli közléseket is mellőzöm, hiszen azok kiforgathatók, erről személyesen is meggyőződtem, hiszen mások naplójában vagy emlékiratában találkozom olyan számba adott mondatokkal, amelyeket eszem ágában sem volt kimondani. Nem biztos, hogy a

augusztus 12., vasárnap Olvasgatok.  Slavuj Žižek: A törékeny abszolútom. Meglepő konklúzió: a kereszténységnek és a marxizmusnak a barikád ugyanazon oldalán ellene harcolni. Azt írja, hogy „a kereszténységből közvetlenül levezethető a marxizmus…” Aztán egy másik esszéjét (A tőke kísértete) olvasgatva kissé borongósan gondolok a közelmúltra. Megtörténhet, hogy nem is volt olyan dicsőséges az a bársonyos forradalom,

2018. július 30., hétfő Álmomban a Ćirpanova utcában, pontosan annak zsákutcás végén, sétálgatva találkoztam Sinkó Ervinnel. Álmomban az utca pontosan olyan volt, mint régen, a hajnali órákban zárva volt a sarki vegyeskereskedés, de már a tejgyár munkásai egy teherautóból kirakták a tejet. Régen, ha hajnal felé tértem haza a Ćirpanova utcai albérleti lakásomba, ügyesen elcsentem