2018., október 18., csütörtök A Fiatal Írók Szövetségének tanácskozása ’68-ról. Úgy éreztem magam, mintha magyar vákuumba kerültem volna, amit nagyrészt az teremtett, hogy Magyarországon nem volt ’68, legfeljebb néhány értelmiség vetette vigyázó szemét Párizsra. ’68 hiánya nem csak a jelenkor magyar politikában, hanem az egész szellemi életben, természetesen az irodalomban is érzékelhető. Az érdeklődés elmaradt,

2018. október 17., szerda Egy budapesti baráti társaságban jegyeztem meg, hogy meghalt Milena Dravić a legnagyobb jugoszláv színésznő. Értetlenül néztek rám, én pedig néhány percig idegennek éreztem magam Budapest közepén. Persze, megbékéltem ezzel az érzéssel, hiszen hogy is tudnák, mi jut eszembe Milena Dravić halálhírére. Eszembe jut az autóút-építés, a naiv szocialista ifjúságunk, eszembe jutnak

2018. szeptember 26., szerda Egész nap a Temetetlen múltak. Már bánom, hogy elkezdtem írni, de ha már elkezdtem, akkor befejezem. Arany János verseiben keresek vigasztalást. „Könnyel a múlt sírja dombját/ a reménynek száraz lombját/ Hasztalan mit öntözöd?”.

2018. szeptember 22. szombat Anikóval holtfáradtan térünk vissza Újvidékre. Alighogy megérkeztünk, ismerősöm telefonál. Bemutatkozik és azt kérdezi, hogy emlékszem-e legutóbbi találkozásunkra. Habozok, de gyorsan kisegít.1993-ban, az egyik Liszt Ferenc téri kávézóban beszélgettünk. Persze, hogyne, válaszolom, akkoriban Bécsbe készültél. Igen, most is ott él, válaszolja. Pillanatnyilag Újvidéken tartózkodik, az egyik rokonának Bécsből hozott orvosságot, reggel érkezett,

2018. szeptember 21., péntek Tudomásul veszem, hogy a rendszerváltás, a bársonyos forradalom is csak csalóka átmenet volt a kétféle autokrata hatalom között.

Naplójegyzetek, fragmentumok január 15., kedd Tüntetések, tüntetések… Felvillannak a régi emlékeim, a régi tüntetések, elsősorban a ’68-as belgrádi egyetemista tüntetések, majd az utánuk következő hosszú csend, a dermedt állapot, a hetvenes évek, az ólomévek, amelyeket esszéimben jellemeztem.  Furcsa fordulatok tanúja voltam, éppen az ólomévek idején irodalmi nemzedékem számos tagja a legmagasabb posztra került, igazgatók, főszerkesztők,

Naplójegyzetek, fragmentumok január 7., hétfő Ortodox karácsony. Egész éjszaka hangos lövöldözés. „Értetlenül állok az emberekkel szemben, akik támadják apámat. Mentségükre szolgáljon tudatlanságuk. Zakaria cikke felhívta a figyelmet arra, hogy a történelem nem egyirányú utca: hiába győzött a liberális demokrácia az ideológiák küzdelmében, cseppet sem szükségszerű, hogy a világpolitikában is diadalmaskodni fog. Az „illiberális demokráciákat”, „irányított

Naplójegyzetek, fragmentumok január 6., vasárnap Tamás Gáspár Miklós (index.hu) kimondja azt, amit a magyar irodalmi életben nem illik kimondani. „A magyar értelmiség elhallgatott közéleti kérdésekben.”  Igencsak naiv voltam, amikor vártam arra, hogy a magyar írók felemeljék szavukat a budapesti és a vidéki tüntetések kérdésében.

2018. szeptember 2., vasárnap Ahogy látom, a vajdasági magyar kulturális életben átrendeződés folyik egészen bizarr fordulatokkal. Be kell pótolni a Magyar Mozgalom tagjainak kiválása után keletkezett űrt. Új jelentkező akad bőven, a belépés csábító, érthető, hiszen a VMSZ uralja a teljes mezőnyt. Ez persze, sokszor áldozatokkal is jár. Az új belépők meg tagadják tegnapi barátaikat,

2018. szeptember 1., szombatEzekben a baljós időkben okvetlenül vissza kell térnünk ’68 értékére és kudarcára. Attól félek, hogy ezekben az években valami megszakadt, és nem találtuk meg a folytatást. Ebben a kontextusban Tony Judt bírálatát komolyan át kell gondolni. A hatvannyolcas baloldal – sajnos – ebben a nagy fellobbanásban eléggé önző volt, írja, én pedig