2019 április 12., péntek A mai Európára gondolok és előveszem Sinkó Ervin: Nehéz honfoglalás című könyvét, amely tartalmazza az 1939-tól 1944-ig írt naplójegyzeteit. Ezek a naplójegyzetek legalább olyan jelentősek, mint az Egy regény regénye. Hozzátenném: sokkal időszerűbbek. Az Egy regény regénye a sztálinizmus természetrajzát, a Nehéz honfoglalás viszont a II. világháború idején zajló jugoszláviai etnikai

2019. április 11., csütörtök A Szabadság tér és Zmaj Jovina sétáló utca esténként tömve van, az utcai teraszokon az újvidéki fiatalság tervezgeti az elvándorlást, ami egyelőre nem olyan egyszerű, hiszen Szerbia nem EU-tag, de a felmérések szerint immár több mint félmillió – főleg fiatal – távozott az országból. 2020 januárjától azonban a németek megkönnyítik az

2019. április 9., kedd Az utóbbi időben kerülöm a nyilvánosságot, a naplómat csupán a honlapomon közlöm, de csak fragmentumokat, de a teljes napló maradjon kéziratban. Egyre kevésbé kötik le a figyelmemet a vajdmagyar ügyek és jelenségek. Úgy látom, hogy a sorsunkról többé nem a vajdmagyar politika dönt, hanem ismeretlen erők. Spontán folyamatok indultak be, névtelen

2019. április 9., kedd (…) Kétközben vagyok. Az utóbbi időben kerülöm a nyilvánosságot, a naplómat is a csak honlapomon közlöm, de csak fragmentumokat, de teljes napló maradjon kéziratban. Egyre kevésbé érdekelnek a napi politikai ügyek. Azelőtt sem ez volt érdeklődésem középpontjában, időnként mégis hallattam kritikus szavam a vajdasági magyar közéletről. Meg is kaptam a magamét,

2019. április 8., hétfő Újvidéken a Szerb Szuperliga alapszakaszának utolsó fordulójában sorra kerülő Vojvodina–Partizan labdarúgó-mérkőzésen a belgrádi vendégszurkolók kitartóan skandálták a „félig magyar, félig usztasa” rigmust. (…) Pár nappal ezelőtt szóvá tettem Vučić elnök hallgatását, amikor a törökbecsei Sasa Dujin kijelentette, hogy Törökbecsén akkor lehet a legjobban megtanulni magyarul, ha az illető lefekszik egy magyar

2019. április 8., hétfő A fiatal Sinkó Ervin szabadkai naplójában beszámol irodalmi terveiről és leírja a szót: kanapé-irodalom. A fiatal Nietzsche-tanítvány nem kíván a kanapés élményeiről írni, hanem kora embereinek a sorsáról. Hiába írtak olyan értő és kiváló gondolkodók az Optimistákról, mint Radnóti Sándor, Tamás Gáspár Miklós vagy Bretter György, Hazára talált-e Sinkó? Nem! Csak

2019 április 7., vasárnap Délután a Sinkó-monodrámához (Sinkó Ervin száműzetése) Sinkó naplójegyzeteit olvasgatom. 18 évesen, Ibsent parafrazeálva Szabadkán 1916 március 14-én írja: „Naplót írni, annyi, mint ítélőszéket tartani önmagunk felett. Nekem erre a viviszekcióra szükségem van. (…) Aljas ember sose volna képes rá, hogy önmagában tekintsen és a lelkét kíméletlenül elemekre bontsa”. A mondat feltérja

2019 április 4., csütörtök (…) Este megütközve értesülök a törökbecsei Idegenforgalmi Szervezet igazgatójának Saša Dujinnak a kijelentéséről. Szerinte Törökbecsén akkor lehet a legjobban megtanulni magyarul, ha az illető lefekszik egy magyar nővel. Előbb azt gondoltam, hogy a politikusok négy fal között trágár vicceket mesélnek egymásnak. De nem, a nyilvánosság színe előtt történt az eset. A

2019. március 30., szombat Évek óta tapasztalom, hogy a mai világban személyes élet a politika olcsó prédája lett. Hiába menekülne az irodalom a személyesbe, végül is a pszeudoszemélyesben köt ki. Néhány évtizeddel ezelőtt a közéleti ember bukásáról írtam. Megbukott az autonóm közéleti ember, ezzel kezdődött a Nagy Menekülés a zárt személyes intim világba. Csakhogy a

2019. március 25., hétfő Naplójából kiderült, hogy a fiatal Sinkó cseppet nem érezte jól magát Szabadkán. „Szabadka borzalmas város Rettenetesen gyűlölik itt az emberek – vagy másutt is? – akiről érzik, hogy több náluk.” Kosztolányit prózáját olvasva nem lep meg ez a sötét kép. Ezzel eszem ágában sincs felújítani a régi Szabadka-Újvidék vitát, hiszen Újvidéket,