2019. szeptember 4., szerda Egyre többen teszik szóvá, hogy mennyire sérülékeny a demokrácia. Emlékeztetnek arra is, hogy Musolini és Hitler szabad választásokon került hatalomra. A népet sem kell bálványozni, hiszen ügyes demagógok könnyen elcsábítják. A demokrácia demokratikusan is likvidálható. Erről szól meggyőzően Steven Levitsky és Daniel Ziblatt A demokráciák halála című könyve. Már a cím

2019. szeptember 2., hétfő Szinte érthetetlen, hogy a 2008-as gazdasági válság paradoxona: hogy a baloldalt sodorta válságba, amely a posztszocialista országokban egyébként is ezer sebtől vérzett. A kapitalizmus válságba került, de a baloldalt temették. Szinte az egyik napról a másikra szégyen lett baloldalinak lenni. Olvasom a fiatal írók és művészek műveit és nyilatkozatait, még a

Ez a következetes következetlenség, a nyelvi és műfaji tisztaság helyett a kevertség, a műfajok és előadásmódok folytonos hibridizálása, történeti tényszerűség és parabolisztikus fantasztikum ötvözése, a radikálisan polifonikus írásmód válik mind nyilvánvalóbb jellemzőjévé Végel munkáságának a kilencvenes évek elejétől, mint ahogy ennek a polifonikus jellegnek logikus mögöttese, forrása és hordozója, a polifonikus Én, a peremvidéki lét

2019. augusztus 19., hétfő Autorizálom a Vremenek adott interjúmat. Megpróbálok pontos lenni, nem kívánok a populizmus parttalan fogalmával élni, ezért szigorúan etnopopulizmusról beszélek. Újabb kánikula-hullám. Nincs erőm írni. Csak az ötletek fordulnak meg a fejemben, elképzelek egy történetet, de gyorsan kiderül, hogy használhatatlan. Csak peregnek a jelenetek a képzeletemben, de egynek sincs folytatása vagy vége.

2019. augusztus 17. szombat Általános rossz közérzet. Kleptokapitalizmus. Pártokrácia. A szegények szegényebbek, a gazdagok gazdagabbak. Incidensek. Autokraták, új oligarchák. Kilátástalanság, tömeges elvándorlás. Igazi alternatíva nélküli választások. Gyűlölködés. Ilyen a kelet-közép-európai és a balkáni demokratikus „csendélet”. Mintha beteljesülne Badiou állítása, miszerint „egyszer és mindenkorra leszámolni ’68-cal nem jelent mást, mint hogy belenyugodjunk: nincs más út előttünk,

2019. augusztus 14., szerda Egy bizonyos időtávlatból egyre inkább kirajzolódnak az anyaországi és a vajdasági szellemi élet közötti különbségeket. A két világháború különbségek evidensek, az 1945 utániakról szólni sem kell. Úgy tűnt, hogy a rendszerváltás közelebb hozza a két világot, de a rendszerváltás kezdete mást mutatott. Magyarországon volt egy reményteljes liberális intermezzo, az egykori Jugoszláviában

2019. augusztus 9., péntek Tisztában vagyok vele, hogy az új regényem, a Temetetlen múltunk ellenérzést vált ki az önmagukkal elfoglalt, gyönyörködni kívánó széplelkekben. Nem kívánok senkit gyönyörködtetni. Gombrowicz gondolatai jutnak eszembe az esztétika fruskákról. Meg Nietzsche, aki szerint a dionüszoszi szellem ösztönzi a szabadulást az individuum bilincseiből, szabadulást abból a buborékból, amelybe bekényszerítettek bennünket. Az

2019. augusztus 2., péntek Nehéz vállalni Sinkó Ervin Az út (1920) című nagyeszéjének krisztiánus konklúzióját, hiszen a szerző is szembekerül vele. Már nem tartja magát kommunistának, nem hisz többé a proletárdiktatúrában, ám amikor az ellenforradalmárok ostrom alá veszik a Szovjetházat, kénytelen volt ellentmondani a „ne ölj” parancsának és fegyvert fogott – mégis. „Nem tettem a

2019. augusztus 1., csütörtök Timothy Snyder azzal kezdi esszéjét a zsarnokságról (A zsarnokságról – Húsz lecke a huszadik századból), hogy Platón szerint is a demagógok visszaélnek a szólásszabadsággal, csak azért, hogy zsarnokként uralkodhassanak. A demagógok visszaélnek vele, az egyszerű polgárok pedig félnek tőle. Manapság a potenciális zsarnokok nem győznek hivatkozni a demokráciára, úgyhogy lassan kiderül,

2019. július 30., kedd Jonathan Franzen személyes hangú esszéjében megnyomta a vészcsöngőt: az ájtatos ökológiai szentbeszéd helyett olvasói szemébe vágta, az ő autójukból kibocsájtott égéstermék is sietteti, annak a nem éppen távoli jövőnek a bekövetkeztét, amelyben lakhatatlan lesz a föld. Hacsak, jegyzi meg, tíz éven belül nem tör ki világméretű lázadás a szabadversenyes kapitalizmus ellen.