A HONTALAN Végel László hetvenéves Évek, évtizedek óta szól egy hang Újvidékről, s amikor gazdája néha felbukkan, szinte meglepődünk, hogy ehhez a hanghoz egy mosolygó szemű ember is tartozik. Szellemként lakik bennünk, hiszen olyannyira ellehetetlenült fogalmak kötődnek, olyannyira ellehetetlenült magatartásmód képzetei társulnak hozzá. Egy zömök paradoxon küldi a tudósításait a szomszédból, mégis mintha messzi magányból,

Végel László hetvenéves Varga Lajos Márton Hogy kit tisztelhetünk a most hetvenéves Végel László Kossuth-díjas íróban, szerkesztőben, esszéistában, publicistában, a vajdasági magyar szellemi élet legjelentősebb személyiségeinek egyikében? Először is azt az embert, akinek nem kellenek evidenciák, nem kellenek a biztonság garanciái ahhoz, hogy biztosnak tudja magát. Annak, aki. Mondjuk: rendíthetetlenül kisebbséginek, magyarnak Szerbiában, és szerbiainak

ÁTTÜNTETÉSEK Végel László: Egy makró emlékiratai 2010.06.04. A makró ma a fotográfiában és főképp a programozásban használatos kifejezés (utóbbiban kb.: utasítások rögzített sorozata). Négy évtizeddel ezelőtt a jóléti Jugoszláviában nem feltétlenül egyenes utat járó értelmiségi kitartottat, közép-európai hippit jelölte a szó. TARJÁN TAMÁS ÍRÁSA. Végel László Egy makró emlékiratai című regénye 1967-ben jutott el először

Die Traurigkeit der Analyse 1968, ethnische Minderheiten und die Freiheit in Osteuropa István Eörsi In seiner weit ausholenden Studie über 1968 und die osteuropäischen Folgen beglückt uns der jugoslawisch-ungarische Schriftsteller László Végel mit einer Enzyklopädie der Sackgassen der mittel-osteuropäischen Geschichte. Für die Fokussierung seines Blickwinkels fand der Autor einen phantastischen Standort: Novi Sad in der

    (Az  Egy makró emlékiratairól) Véleményem szerint e regény századunk termékeinek körébe tartozik: mintha a korszaknak az a tehetetlensége nyerne igazolást, hogy képtelen átfogó gyógymódokat javasolni. Hemingway És a nap újra felkel című művétől a mi Mirjana Stefanovićunk Egy kitalált napló töredékeiig, az új elégedetlenségeket nem az egyének, hanem egyazon nemzedék egyéneinek csoportjai hordozzák:

Kis terjedelem, takarékosan tömör elbeszélés, áttetsző nyelvezet, szokványos jelzők és szóláshasonlatok: Végel regénye mindannak ellentéte, ami manapság a magyar széppróza szinte kötelező stiláris kínálata, mint ahogy tartalmi téren is szokatlan dolgokra vállalkozik, realisztikus felszíne és mögöttes példázata politikai és morálfilozófiai tanulságokat sugall, a regényben ábrázolt egyéni életsorsokat a közélet, sőt a történelem közegében vizsgálja. Az

A szöveg nemcsak az egymást követő nemzedékek sorsának, problémáinak különbségeit mutatja be részletesen, hanem ezek egymástól való elszigeteltségét, a kommunikációra való kölcsönös képtelenséget, illetve azt, hogy nem találják a közös hangot, holott problémáik nagyrészt azonos gyökerűek: „A köztük lévő szakadék idővel áthidalhatatlan lett. Damján Pál mentegette magát: mindhiába tenne tanúvallomást, hiába elevenítené fel a múltat,

Az Eckhardt gyűrűje című regény lényeges különbséget mutat az előző két műhöz képest az abszolút definiálatlan tér- és időszerkezetet tekintve. A felvezetett események bárhol és bármikor játszódhatnának, míg a másik két alkotás karakteres jegye volt az újvidéki helyszín, illetve a viszonylag könnyen behatárolható idő (különösen az Áttüntetések esetében igaz ez, ami kissé le is von

Újvidék, 1941. Piros-fehér-zöld zászlókkal föllobogózott tér, fáklyásmenet, lovas­bandériumok, honvédzenekar és föliratok: „Újvidék visszatért!”, „Magyar vér – magyar föld!”, „Köszönet Horthy Miklósnak!”. Ez Végel László regényének egyik helyszíne. A másik: Újvidék, 1968 tája. A diáktüntetések és lázas tervezgetések, míniummal falra festett jelmondatok ideje: „Le a vörös burzsoáziáival!”, „Munká­sokat az egyetemre!”, „A történelem kerekét nem lelhet visszafelé

Végel László: A nagy Közép-Kelet-Európai Lakoma bevonul a Pikareszk Regénybe. Forum Könyvkiadó. Újvidék, 1998. „A Lakoma a Regény siratóéneke.” „Ha visszavonják magukat a szavak, akkor kiderül az egész turpisság.” (Végel László) Végel László új könyve nem is regény, hanem egy óriási, jólirányzott pofon. Nem is történet, hanem a pásztorbot józanító kólintása a juhok, meg a