2018. március 26., vasárnap., Belgrádból Zágráb felé tartva, némi kerülőút árán meglátogat a zágrábi kiadóm, Seid Serdarević. Néhány szerzőjének Belgrádban volt irodalmi estje, s vett annyi fáradtságot, hogy kerülőutat tegyen. Őszre jelenik meg az újabb könyvem Zágrábban, éppen a Neoplanta, avagy az Ígéret Földje, s ezért kisebb sétát teszünk a városban, a néhai Neoplantában, hogy

2018. március. 20., kedd Az igaz, hogy az Új Symposion szerkesztőségének leváltása (1983) derékba törte egy nemzedék pályáját, amely rövid három év alatt nem tudta elvégezni azt, amire képes volt, nem végezhette el az előző nemzedék értékeinek értelmezését és átrendezését, nem tudott igazi szellemi ősöket találni, nem tudott a következő nemzedékek részére új dilemmákat felállítani,

2018. március 17., szombat Mit zajlik körülöttem? A hajszínünk lehet ősz, avagy koromfekete, majdnem mindegy, csakhogy ez nem fontos, hiszen a közszellem koravén. Minden elviselhetetlenül szabályos lett körülöttem. Dívik az irodalmi japiság. Kiveszett a titokzatos bohém világ, eltűntek az eretneki gondolatok, hiányoznak megbotránkoztató mondatok. Sokan azt gondolják, hogy elegendő felhajtani valamelyik kávéházban néhány pohár sort,

2018. március 15., csütörtök Ünnep a zűrzavarban. Felkattintom majd eloltom a tévét. A szobámba bezárkózva inkább könyvet veszek a kezembe. Ennek a nagy napnak méltó olvasmánya csakis Illyés Gyula: Petőfi Sándor című könyve lehet. Úgy ír Illyés erről a napról, ahogyan manapság nem beszélnek, ezért volt újra meg újra érdemes olvasgatni. Kimondja, azt, amit manapság

2018. március 13., kedd Filskeit megparancsolja a szép zsidólánynak, hogy énekeljen. Az pedig belekezdett a Mindszentek litániájába. A gyönyörű hangú zsidó nő szépsége megigézi a Wermacht tisztet, aki vallásos révületben remegő ujjakkal megragadta a revolverét és vaktában rálő a nőre, aki a földre zuhant és jajveszékelni kezdett, ő pedig mint aki felriadt, ordítani kezdett: Kivégezni…

2018. március 12., hétfő Kora esti pihenés, utána éjszakai olvasás. A Századvég folyóirat egyik régi számát lapozgatom (1991/1) Szerkesztői között található Orbán Viktor és Kövér László. A folyóirat megjelenését a z MTA-Soros Alapítvány (is) támogatta. A bevezető írás szerzője John Gray, aki ezzel a mondattal zárja a tanulmányát: „A poszttotalitarizmus, illetve annak bármelyik változata csak

2018. március 11., vasárnap Anikóval taxival indulunk vendégségbe a Kövesbe, arrafelé nincs buszjárat. Útközben a taxis elmondja, hogy ez az utolsó munkanapja, magyar útlevélhez jutott, s a napokban utazik Szlovákiában, ahol egy magyar cégnél vállalt munkát: teherautósofőr lesz. Már ki is számította? Havonta 1500 eurót tehet félre. Közben magyarul is megszólal, vegyes házasságban nőt fel,

2018. március 10., szombat Közeleg március 15-e. Mindig visszafogottan írom le a szót, hogy nemzet. Babitsra gondolok, úgy kellene leírni ezt a szót, szerényen, ahogy ő írta, csakhogy ebben az óriási hangzavarban és lármában majdnem lehetetlen, hiszen akarva-akaratlanul olyan mellékzöngét kap, amilyenre nem számítottam. Manapság a nemzet fogalmát kisajátították a nemzeti spekulánsok. A nyolcvanas években

2018. március 9., péntek Közeleg március 15-e. Mindig visszafogottan írom le a szót, hogy nemzet. Babitsra gondolok, úgy kellene leírni ezt a szót, vélem, szerényen, ahogy ő írta, csakhogy ebben az óriási kakofóniában és lármában majdnem lehetetlen, hiszen akarva-akaratlanul olyan mellékzöngét kap, amilyenre nem számítottam. Manapság a nemzet fogalmát kisajátították a nemzeti spekulánsok. A nyolcvanas