2026. június 5. péntek
Remélhetőleg az elnökasszony szakított a Fideszes tisztségviselők bevett szokásaival, nem vendégeskedett a kisebbségi nábobok éttermében és borpincéjében és nem járt a pártkatonákkal jóízűen burekozni.
Továbbra sem csitul a vajdasági magyarok felháborodása. Ma reggel a pékségben találkoztam egyik a lakásom a közeélben lakó fiatal ismerősömmel, aki friss kenyeret és perecet szokott vásárolni idős, mozgásképtelen szüleinek. Nem tudok sokat róla, néha szót váltunk, néha csak köszönünk egymásnak. Ezúttal felháborodva adta elő, hogy olvasta Forshoffer Ágnesnek a magyar országgyűlés elnökasszonyának a Facebookon közzétett jegyzetét. Elmondta, hogy április 12-én a győzelem napján egy rozoga autóval négy barátjával Budapestre utaztak és megünnepelték a Magyar Péter győzelmet. Felemelő volt, de mit gondolok az elnökasszony posztjáról? Lelkesen dicsérte a VMSZ-t és egyetlen kritikai megjegyzést sem tett. Még azt sem említette, amit Magyar Péter szóvá tett: a vajdasági magyar sajtó cenzúrázta a legnagyobb magyar ellenzéki pártot, magyarázta dühösen. Vigasztalásul mentegettem az elnökasszonyt, tapasztalatlanságára, tájékozatlanságára hivatkoztam, esetleg nem készítették fel, egyébként is csak protokolláris találkozóról van szó. Ő azonban a fejért csóválta. Ne szépítse az esetet. Az történt, hogy engem és a négy barátomat megbántottak. Nagyot nyeltem, elhallgattam és restelltem megam. Jobb lett volna, ha tudomására hozom, hogy nekem sincs magyarázatom a történtekre, csak vigasztalni akartam. Ám akad-e rá magyarázat? Arra gondoltam, hogy mennyivel jobb lett volna, ha az elnökasszony találkozik azokkal a vajdasági magyar fiatalokkal is, akik nem a VMSZ-autóbuszokkal utaztak Budapestre a Fidesz győzelmének reményében, hanem összedobták a pénzüket és saját autójukkal eredtek útnak. Ők többet tudnak a valóságról, mint a botladozó, önfényező kisebbségi politikusok. Akkor mennyivel többet tudott volna meg a magyar országgyűlés elnöke? Nem tudtam megvigasztalni a fiatalembert, ezért nem maradt más hátra, minthogy jómagamat vigasztaljam azzal, hogy az elnökasszony remélhetőleg szakított a Fideszes tisztségviselők bevett szokásaival, nem vendégeskedett a kisebbségi nábobok éttermében és borpincéjében és nem járt a pártkatonákkal jóízűen burekozni. Nagyon szeretném hinni, hogy a tiszásokat nem a pija és a kaja érdekli, hanem azoknak az egyszerű embereknek a sorsa és véleménye, akiknek nincs hol elmondani a fájdalmukat.