2026 június 10., szerda
Három féle vajdasági magyar író létezik. Az egyik Budapesten él, a másik a Vajdaságban, ám autójával könnyen és gyakran utazik Budapestre, a harmadik pedig buszokkal vergődik és kitartóan várakozik a határon.
Egyre bonyolultabb eljutni Magyarországra. Autó nélkül nehéz eljutni még Szegedre is, nemhogy Debrecenbe. Az egyik barátomnak írtam erről, aki szellemesen válaszolt: három féle vajdasági magyar író létezik. Az egyik Budapesten él, a másik a Vajdaságban, ám autójával könnyen és gyakran utazik Budapestre, a harmadik pedig buszokkal vergődik és kitartóan várakozik a határon. Erre a kilencvenes években döbbentem rá. Miközben a tűző napsütésben órák hosszat álldogáltam a busz mellett, az elrobogó autóban megpillantottam egyik írókollégámat. Nem pillantott se jobbra, se balra, mereven maga elé nézett, nyilván észre sem vett, nekem még csak annyi időm sem volt, hogy stoppoljak. A diplomatáknak fenntartott átkelőhelyen megmutatta az útlevelet a határrendőrnek és robogott tovább. A legkellemesebb persze autóval és diplomata útlevéllel utazni. Manapság azonban a diplomata útlevél nem számít csodának. Szijjártó Péter még az énekesnőknek is diplomata útlevelet osztogat. Sajnos, nem tudok slágerokat énekelni, úgyhogy kora reggel Mórahalomig a fürdőbe utazók minibuszával utaztam, ahol a Szegeden élő földim várt rám. Ő elszállított Szegedig, ahonnan folytattam az utam Debrecenbe. A földim lelkesen számolt be a választások utáni élményeiről. Beszámolóját a megkönnyebbülés élménye itatta. Ezt a megkönnyebbülést tapasztaltam az étteremben is, ahol ebédeltünk. Az emberek egymással versengve hangosan sorolták fel hány milliárdot tettek zsebre a Fidesz-vezetők. Az egyikük felesége hárommillió forintot érő táskát hord, ismételgette a szomszédos asztalnál kávézó hölgy. A debreceni sofőr nem beszélt a választásokról, de kimerítő előadást tartott a debreceniek panaszáról, így például az akkugyáról. Megérkezésünk után Anikóval az éleseszű és éleszszemű Hámos Tündével vacsoráztunk, akit a napokban műtöttek meg egy debreceni kórházban. Képzeljétek el, mondta, újabban a kórház toalettjei illatoznak és még papírtörlő is akad. A városban hasonló hangulat uralkodik, mint Szegeden. Tünde néhány könyvet ajándékozott, köztük Anne Appfelbaum Autokrácia rt. című művét is. A magyar antiautokratikus forradalom után is időszerű lesz ez a könyv, ha nem Magyarországon akkor valahol másutt Kelet-Közép-Európában. Ez fenyegeti legjobban a posztkommunista térséget és arra figyelmeztet, hogy a bársonyos forradalmak továbbra is befejezetlenek.