2026. április 26., vasárnap
Immár kellemetlen és kínos hallgatni és olvasni a VMSz-elit magyarázkodását, önigazolását és öndicséretét. Bár őszinte szembenézéssel lett volna alkalma kisebb áldozatokkal átevezni a Tisza oldalára, mint ahogy ezt az RMDSZ tette, egyelőre bizonytalan kimenetellel. A VMSz azonban erősen botladozott a damaszkuszi uton arra számítva, hogy a Szerb Haladó Párttal a háta mögött megússza a „megújulást”, ezért hisztérikusan ismételgette, hogy egy maroknyi kisebbség a fejét akarja venni. Kimerevedett a damaszkuszi út kezdetén, bár komoly tapasztalatai vannak az „árulásban”. 2010-ben villámgyorsan búcsút intett a szocialistáknak, és lelkesen csatlakozott a Fideszhez, amelyhez id. Pásztor István halála után az új elnök ifjabb Pásztor Bálint radikálisan hű maradt. Ugyanez játszódott le szerbiai viszonylatban is. A Szerb Haladó Párt hatalomra jutása után a VMSz cserben hagyta addigi koalíciós pártját, a Demokrata Pártot és a Szerb Haladó Párt kötött erős ideológia koalíciót. Ennek jegyében keményen bírálta a szerbiai ellenzéket. Ezúttal azonban képtelen volt a fordulat érdekében meghozni a minimális áldozatot minek következtében egyre ingatagabb helyzetben a „megújulás” nagyobb áldozatokat követel. Hogy erre sor kerül-e, az a túlélésben reménykedő párttagoktól függ. Ebbe a pártügybe azonban már nem szólok bele. A gyűrű azonban egyre szorosabb. A Tisza-áradás áthúzódott a Vajdaságra is. A magyarországi választási eredménynek köszönve az éveken át következetes VMDK-át a VMSz kegyetlenül izolálta, most azonban lendületbe jött és számíthat a választópolgárok bizalmára. Még nagyobb lendületet kapott az újonnan megalakult Vajdasági Magyar Újrakezdés nevű párt, amely a Vajdasági Magyar Plénum, a Vajdasági Tisza Szigetek és számos más polgári csoport összefogásaként született meg. A párt legitimációs alapját biztosította, hogy ezek a szervezetek már a választások előtt tiltakoztak a VMSz szélsőségesen egyoldalú kampánya és kizárólagos politikája ellen és felhívták a figyelmét a Tisza létére. Mindkét szervezet elkövetkező hónapokban áradni fog. Hogy mekkora sikerrel, az már a vajdasági magyar polgároktól függ. Ennek ideig-óráig a legfőbb akadályát a Nemzeti Tanács közpénzekből fenntartott médiumai képviselik. A következő hónapokban ezeknek a médiumoknak a felszabadulása azonban elkerülhetetlen. Egyelőre csak a szélsőséges VMSz-propagandától eddig is ódzkodó Vajdasági RTV magyar szerkesztősége tett határozottabb lépést a nyitás irányába. A sajtó felszabadítása nem lesz könnyű feladat, ugyanis jól tudom, hogy míg Magyarországon volt független rádió, léteztek független hetilapok, létezett független napilap, létezett az ingatag ATV, amelyben azonban szót kaptak az ellenzéki politikusok és a független civilek is, a Vajdaságban azonban csak az internetre kényszerülő Szabad Magyar Szó létezett, úgyhogy majdnem mindent elölről kell kezdeni. Mindezek után ébredezik a remény, hogy a vajdasági magyar közösségben is létrejön a rendszerváltás és megszületik a demokrácia elengedhetetlen feltétele: a többpártrendszer. Talán, talán leáldozik az egypártrendszer több mint három évtizedes korszaka. A demokratikus út azonban nem egyszerű, ott is várnak ránk csapdák, de mégis jobb, mint az egypártrendszer és az egyeduralom.