Ha azt nézzük, hogy a Vajdaságban – egy új korszak első fecskéi között – a Magyar Szó­ban hosszú idők óta 1988. decemberében először jelent meg, jelenhetett meg egy írás a magyarok és más jugoszláviai kisebbségek vertikális szerveződéséről, s azt, hogy a mai napig nincs jelentős előrelépés autonómiaügyben, akkor most Végel László publicisztikáját olvasva igencsak el […]

Minderheiten in Südosteuropa Ungarn – Nepszabadsag. Laszlo Vegel, ungarischer Schriftsteller aus der serbischen Vojvodina, plädiert für weniger Staat und mehr Zivilgesellschaft in der Debatte über Minderheiten im ehemaligen Jugoslawien: “Feindseligkeit gegenüber Minderheiten und Antisemitismus haben leider tiefe historische Wurzeln in diesem Teil Europas.  Mit Hilfe von Regierungen, Parteien oder Politikern könnte diese historische Feindseligkeit überwunden […]

 A Vajdasági Képviselőház az elvárások és a fenntartások ellenére november 22-én a vajdasági sajtóházak élére új vezetőket, a lapok élére pedig (kevés kivétellel) új főszerkesztőket nevezett ki, 90 napos időtartamra.  A magyar média és a Forum kiadóház esetében a képviselőház ezzel a döntéssel valójában domináns szerephez juttatta a vajdasági magyarság egyik pártját, aminek kedvezőtlen visszhangja […]

A háború előtt írt esszéfüzéremben hontalan újvidéki lokálpatrió­tának neveztem magam, de mire a miniatűr esszék Peremvidéki élet címmel könyv alakban is megjelentek, kitört a sunyi háború: egy sok­nemzetű állam szétesésnek indult. és Az anticipáció bosszút állt: a hontalanság mindennapi élménnyé vált, a lokálpatriotizmus pedig abszurddá.                                Megtapasztaltam, hogy nincs gyötrelmesebb dolog egy állam széthullásánál, mialatt a […]

A béke betömködi a háború gödreit, amelyek felett, mint a névtelen sírhantokon, kékeszöld ködpárnák lebegnek és elmossák a háború és a béke közötti józan különbséget, permetűk beszivárog legszemélyesebb érzelmeimbe, mintha velük háltam volna, cseppfolyóssá oldják a dolgokat, s az egymásra ülepedő palimpszesztus-időrétegek sem tudják megfejteni a bennem lejátszódó változásokat; azt hogy miért bámulom kitartóan a […]

1. Emberek, az istenért, hová rohantok? Szerda Ma végre sikerült annyi időt szakítanom magamnak, hogy egész délután a kockás ingeket nézegethettem. Délután csavar­gok legszívesebben a városban. A Katolikus templom előtt Hajdúval meg a feleségével találkoztam. Hajdú kaján mosollyal adta tudtomra, az öreg Sík beírt, rossz néven vette, mert elmaradtam egy rendkívül fontos óráról. Azt mondtam, […]

A kórógyi ember Ábelnek keresztelték a szülei, mivel Kórógyon mélységesen becsülték az erdélyieket. Az apa vagy negyven évvel ezelőtt, a keresztelés után büszkén vette a karjába a fiát, és azt mondta. “Amíg Kórógy létezik, addig Erdély is létezni fog.” Jó eszébe véste ezt a történetet, és mindent megtett, hogy Kórógy megmaradjon. A piszkos háborúban Tudjman […]

Dzsambo összegyűjtötte tegnapi frontharcosait. Felelősséget érzett irántuk. Ő adott fegyvert a kezükbe, a horvátországi és a boszniai csatatereken ő öntött beléjük lelket. Sokan közülük kezüket-lábukat vesztették. Dzsambo látta, hogy nem gondoskodik róluk senki, hiszen legtöbbjük az utcára kerülve alamizsnáért könyörgött. Elhatározta, hogy segít rajtuk. Nem engedheti meg, hogy az igazi nemzeti szellemű patrióták koldusként nyomorogjanak. […]