A kalauz felerősítette a hangszórókat és újra harsogott a zene. Az utasok falták a sülteket és kézről kézre jártak a pálinkás üvegek. – Örök életemben hamis útlevéllel és hamis vízummal utaztam, még Tito idejében is, csakhogy abban az időben nem ellenőriztek annyira, mint most. Semmi kedvem, beállni a hosszú tömött sorokba, és időtlen ideig várakozni […]

(A valóságos eseményekkel való esetleges hasonlóság a puszta véletlen műve) 11. Annamária legtöbbet abban a teremben tartózkodott, amelyben a kiállított tárgyak, újságcikkek és fotódokumentumok a város felszabadításának történetéről árulkodtak. Félszegen pillantott a sarokban kiállított sárguló fénykép irányába.  Jól látszott a fotón az erkély, ahol vagy tízen álldogáltak, a kép középen magasba emelt karral a szónok, […]

 Az Újvidék Budapest között közlekedő villamos kalauza kedvezményes jegyet kínált abból az alkalomból, hogy Budapesten Krúdy Gyula úr felavatja Márai Sándor, író szobrát. Amint eddigi fuvarozóm, Pacek fiákeros fülébe jutott a hír, azonnal megragadta a mobiltelefonját és találkát beszélt meg velem az újvidéki Dornstädter cukrászdában. Jól gondolja meg, mondta gondterhesen, tegye mérlegre az előnyöket és […]

Kevesen ismerik Rudolf Schmitzet a jeles újvidéki polgárt, aki a hajdani Monarchia majdnem minden nyelvét beszélte. Nem emlékeznek már Újvidéken rá, mint ahogy a Monarchia nyelveit sem beszélik többé.A soknyelvű városból lassan egynyelvű lesz, ami nemcsak a tolerancia nagyfokú hiányára mutat rá, hanem, egyféle közép-európai kultúrával radikális szakítást is jelent. Kevesen tudják tehát, hogy Schmitz […]

AZ ESSZÉ: ÚTBAN AZ ELBESZÉLÉS FELÉ A metlikai tölgyfáktól Wittgenstein szövőszékéig, és tovább Az esszé konferenciacím legalább két válaszlehetőséget kínál: elsősorban „esszét az esszéről”, másodsorban esszéírást. Úgy is fel lehet állítani tehát a hozzászólást, hogy „az esszé” helyett esszét mondunk, amiből jó esetben az is kiderülhet, hogy mit gondolunk az eszszéről, történetéről és poétikájáról, valamint […]

Szenttamási utca – Tömegsírok, újra – Történet a szomszédasszonyról – Újvidéki utazás Kétheti nyugalmas szabadkai tartózkodásod ellenére közérzeted rosszabbodott, légüres térben vergődtél, mint akiről megfeledkeztek a jó vagy a rossz dolgokhoz láncoló hatalmak. A Soros irodából jelentették, hogy rövidesen beindul a mindennapi munka, tehát napjaid egy részét munkahelyeden töltöd majd el. Szabadkai ismerőseid marasztaltak, aggódtak […]

Epilógus Kiválóan megszervezett centrifugális erő Damján Pál gondosan bebugyolálta magát a meleg pléddel, és az ablak előtt álló hintaszékbe ült. Két óra, és Ilona még nem hozza az ebédet. Hétvégeken mindig szorongatta a félelem, mi lesz, ha egyszer elmarad. Akkor örökre visszahanyatlik a hintaszékbe, bevonul a tárgyak világába meg a kínos álmokba. Akkor mindennek vége […]

TOBIÁS VALLOMÁSA A MÁGIKUS KÖRRŐL Tóbiás vagyok, a sokat szenvedett, a megszégyenített, a meggyalázott, a meggyűlölt, s kortársaitól csúfosan megtagadott Tobit fia. Tanácstalanul a ráncos égre nézek és kérdem: ki vagyok? mi célt szolgálnak ismereteink, érzelmeink és szenvedélyeink: reményeink, szerelmünk, kitartásunk, gyűlöletünk és rajongásunk? Éveken át kishitűen elfogadtam: akaratom ellenére sodródok a kijelölt úton, tilos […]

A taxi fénycsóvájában látod a kihalt utcát, sötét ablakokat. Intesz a sofőrnek, pénzt veszel elő, fizetsz, és kilépsz az autóból. A sofőr kidugja fejét az ablakon. Kérdően néz rád. Intesz neki, ne várjon. Maradsz. Eltünnek a taxi stopplámpái, megfordulsz, gyalog mész a házig, amelytől a forgatás annyiszor futni kezdtél. Egy távoli udvarban égve felejtett villanylámpa […]

A béke betömködi a háború gödreit, amelyek felett, mint a névtelen sírhantokon, kékeszöld ködpárnák lebegnek és elmossák a háború és a béke közötti józan különbséget, permetűk beszivárog legszemélyesebb érzelmeimbe, mintha velük háltam volna, cseppfolyóssá oldják a dolgokat, s az egymásra ülepedő palimpszesztus-időrétegek sem tudják megfejteni a bennem lejátszódó változásokat; azt hogy miért bámulom kitartóan a […]