Ismerős idegen járt köztünk (Sinkó Ervin, 1898-1967) Ötven éve halt meg az újvidéki Magyar Tanszék alapító tanszékvezetője, Sinkó Ervin (1898-1967), s azóta csend honol körülötte. Kezembe véve a  Magyarországi Zsidó Hitközösség Szövetsége és az Eötvös Lóránt Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának Sinkó Ervin emlékkonferenciájára szóló meghívóját monodráma megírására gondoltam, hiszen az életmű jelenkorunk drámáját is  feltárja.   […]

Magyar labirintus A különbségek csalóka játéka Jugoszláviában szocializálódtam, abban az országban, amelyben szembesültek az európai nemzeti és kulturális különbségek. Szlovénia a Nyugathoz tartózónak vélte magát, sokkal inkább, mint Magyarország. Horvátország Közép-Európa gondolatával cinkoskodott, Szerbia és Macedónia pedig a Balkánhoz vonzódott. A nemzeti sajátosságok gazdag és ellentmondásos világa bontakozott ki a szemem előtt. Ehhez járult még […]

A RAP a lepusztult világ zenéje, erős ritmikájú, de mégis monoton, rímekben gazdag, de a rím nem öncélú stíluseszköz, hanem arra szolgál, hogy agresszívvé tegye a tartalmat. A szubverziv szubkultúrának köszönve a mondanivaló betört az egyre hermetikusabbá váló szövegkultúrába. A szociális peremről induló mozgalom nem vesz tudomást a reprezentatív polgári kultúráról és szövegkánonokról, a modernizmus […]

Történetek két regény között Visszaemlékezni hatvannyolcra a vadkapitalizmus korában?! Nehéz szabadulni a kényelmetlen emléktől, hiszen már az utcára kilépve is tudatosodhat bennünk nyomasztó emléke: a kudarc, amely utána következett. Kószálok Újvidék utcáin, ácsorogok a terein, szemlélődöm, nem üldöz többé a történelem csábítása, kiléptem mindenből, hontalan lokálpatrióta lettem, mint ahogy ezt már jó néhányszor elmondtam. Az […]

Újvidékkel kapcsolatban gyakorta gondolok Magris Triesztjére. Története egy szép metaforával kezdődik. “Nominentur Neoplanta”, azaz neveztessék Neoplantának. Ezt a két latin szót, jegyezte le Mária Terézia 1748 február 1-én, az újvidéki polgárok írásos folyamodványára, amelyben arra kérik az Osztrák-Magyar- Monarchia császárnőjét, hogy a Péterváradi Sáncok elnevezésű település kapja meg a szabad királyi város címet. Ezzel egyetemben […]

Egy életen át kozmopolitizmussal és européerséggel vádoltak, holott évtizedeken át alig tettem ki a lábam Újvidékről, ahol 1956-ban iratkoztam be a gimnáziumba. A 35 kilométerre eső, a Ferenc József csatorna partján elterülő északi kisközségből, Szenttamásról kerültem Újvidékre, s magammal hoztam a falusiak álmát a városról. Gyerekkorom egyik meghatározó élménye volt falusi emberek – vagy inkább […]

Nemzedéki élményemet elsősorban és mindenekfelett rajongó, később pedig fájdalmas, tűnékeny tapasztalattá átalakult szel­lemi mércével, erkölcsi érzékenységgel éltem át, melyet nem a múlt értékei támasztottak alá, hanem módszeres, fanatikus re­mény.Fikció lenne mindez? Önáltatás? Elérhetetlen dolog? Hozzáállás kérdése: én a nemzedékfogalmat szellemi communitas­nak tartottam, amely rettenthetetlenül anticipál, éppen azért, mert tudja, nincs vesztenivalója. Engem tehát a Symposion […]

1954. január tizenhatodikán Belgrádban éppen havazott, csúszós jár­dákon gyalogol indult el Milovan Đilas a JKP Kö­zponti Bizottságának a plénumára, amelyet ezúttal Tito marsall villájában, a szerb kirá­lyoktól örökölt Beli dvor­ban tartottak meg. Természetes, hogy Tito nem a prártirodába rendelte be a politburó tagjait, mivel ezúttal a Párt kedven­cét, a politbüró her­cegét kellett kiátkozni, meghurcolni.                                                                                                                     Mostantól […]

Hónapok óta érthető szorongás kerít hatalmába, de ugyanakkor érthetetlen tartózkodás vesz erőt rajtam arra a gondolatra, hogy Danilo Kišről írjak, talán ezért is mondtam le egymás után a különböző rokonszenves Kiš-tanácskozásokat, mert úgy találtam, hogy elölről kellene átgondolni a Kiš-kérdést, nem miatta, hanem magam/magunk miatt,

A különbségek csalóka játéka Jugoszláviában szocializálódtam, abban az országban, amelyben szembesültek az európai nemzeti és kulturális különbségek. Szlovénia a Nyugathoz tartózónak vélte magát, sokkal inkább, mint Magyarország. Horvátország Közép-Európa gondolatával cinkoskodott, Szerbia és Macedónia pedig a Balkánhoz vonzódott. A nemzeti sajátosságok gazdag és ellentmondásos világa bontakozott ki a szemem előtt. Ehhez járult még hozzá a […]