2026. április 21., kedd
Szokás szerint keddenként ellátogattam a közeli kioszk elé, hogy a feleségemnek megvásároljam a Nők lapját. Éppen fizettem, amikor megjelent egyik régi ismerősöm, akivel gyakran találkozom éppen keddenként, azért, mert ő is rendszeresen vásárolja ugyanezt a hetilapot. Barátságosan köszöntöttük egymást és mint ahogy szoktuk, váltottunk néhány szót. Hűséges Fideszes és minden alkalommal a VMSZ-re szavaz, azonban engem sosem kívánt meggyőzni az igazáról. Természetesen én is ugyanígy viselkedtem, hiszen tudtam, hogy mély meggyőződésből és nem haszonlesésből választott magának értékrendet és pártot. A közeli egészségügyi klinikán dolgozik, soha semmit nem kért a hatalomtól vagy egy párttól. Számos ilyen ismerősöm van, s velük nincs semmi gondom. A magyarországi választások után külön figyelmes voltam, ezért a kényes téma elkerülése végett az időjárásra panaszkodtam. Ő azonban a Nők lapjára terelte a szót. Tegnap jártam erre, és láttam, hogy a három eladatlan példány díszelgett a kirakatban. Az ötből csak kettőt adtak el, bizonyára mi kettőnkről van szó. Emlékszike-e, hogy évekkel ezelőtt mind elfogyott? Most is ötöt rendeltek, de attól tartok, hogy csak kettő kel el. Mi lesz, ha egyszer nem érkezik egy példány sem? Ne féljen, vigasztaltam, amig mi ketten rendszeresen megvásároljuk, addig rendelnek legalább kettőt. Ettől mintha jobb kedvre derült volna. Igaza van. Amig két példányt sikerül eladni, addig szállítanak. De egy példányra már nem pazarolják a szállítóeszközt, válaszolta. Úgy van, folytattam, az egy nagyon kockázatos. Veszélyes az egyeduralom, az egyhangúság, az egypártrendszer, az egyedüllét… Talán igaz, töprengett, valamikor öt példányt adtak el, elég baj az, hogy most csak kettő lett kelendő, de azért tartsunk ki, mondta és kezet fogtunk. Megértettük egymást. Hazafelé ballagva arra gondoltam, hogy vagy tíz évvel ezelőtt javasoltam a sokszínű kisebbségi kerekasztalt, amelyen az aktív közéleti szereplők kijavítanák azt, amit elrontottak. Hátha akkor ma négy példányt adnának el. Tanúként nyilatkoztam, s mindmáig az maradtam. Tanú vagyok, s nem aktív résztvevő. Tanú, aki szívesen venné tudomásul, hogy a vajdasági magyar közéletben megjelenik egy új nemzedék, s nem mindig ugyanazok mondanák ugyanazt és ugyanúgy.