Naplójegyzetek – fragmentumok
2020. szeptember 15., kedd
Lehet, hogy mazochista vagyok, mert időnként előveszem Adam Michnik régi írásait. 1995-ben még kétely nélkül sorolta fel a demokrácia három alapvető szabályát. Az első szabály, hogy a kormány a többséget képviselje, a második, hogy tartsa tiszteletben a politikai és egyéb kisebbségeket. A harmadik a kompromisszumkészség. Napjainkban a többségi demokrácia erősen kilendült a többségi zsarnokság irányába. A kisebbség tiszteletét senki sem veszi komolyan. A politikai kisebbséget hazaárulónak, nemzetárulónak, nemzetidegennek, destruktívnak, külföldi érdekek kiszolgálóinak szokás nevezni. Ezzel alapjaiban sérül a demokrácia. A kompromisszum elvét pedig a hatalom képviselőt egyenesen bűnösnek és kártékonynak vélik, az ellenzéki oldalon pedig gyengeségnek és gyávaságnak nevezik. Nem a hiteles ellenzékiekre gondolok, hiszen azok vállaljak a párbeszédet, amíg csak lehet, hanem azokra, akik a biztonságos kuckójukban játszák az ellenzékiséget, vagy azok, akik kényelmes páholyból méregetik, hogy ki az „igazi” ellenzéki. Manapság sokan nevezik magukat illiberális demokratának. Ám legyen! Csak az a kérdés, ha már demokraták, akkor tartják-e magukat fenti aranyszabályhoz, vagy pedig élet-halál harcot folyatnak a liberálisok ellen, miközben csak a jó ég tudja, hogy vannak-e Kelet-Közép-Európában és a Balkánon liberális pártok. Esetleg a kultúra mezején kóborol néhány liberális, de ki meri állítani, hogy a mai világban ők kormánydöntő vagy hatalomváltó erőt képviselnek. Lehet őket becsülni, de nem kell tőlük félni.