Úton – de hová?
Szekeres Nóra
Heti Válasz, 2012.11.14.
A „ki vagyok én?” összetett történelmi, politikai súlyoktól terhes kérdésre keresi a választ a Kossuth-díjas Végel László idén megjelent kötete, a Bűnhődés.
Az Úti szövegek alcímet viselő műben az újvidéki magyar író abba az alapvető létállapotba enged bepillantást, amelynek sajátosságaival a kisebbségi helyzetben élő (író, dolgozó) embernek az anyanyelv és a szülőföld közti identitáskeresésben mindennap meg kell küzdenie. Jugoszlávia történelmi múltjáról, politikai helyzetéről, az azt feldúló véres balkáni háborúkról sokat tudhat az olvasó, de arról, ami a tények mögött húzódik, az emberi lelkekben megbúvó károkról, a sehova sem tartozás élményéről, a honvágy ellentmondásos érzésével keveredő, meg nem szűnő hazátlanságról már homályosabb elképzelései lehetnek.
A jelenleg is Berlinben élő szerző „úti naplójában” főként berlini látogatásainak benyomásait jegyzi le, mindeközben a szűkebb származását feszegető kérdések feltevésekor kiszélesíti a kört a sajátosan kelet-közép-európai helyzetre, leírásában átélhetően érzékelteti a „felszabadulást” Európától remélő balkáni szükségszerű csalódását. „Elvesztetted otthonod, mert a peremvidéken az igazi Európára vágytál, elvesztetted Európát, mert az nem ismeri saját peremvidékét. […] Európában születtél, de Európát csak a képzeletedben élted át. Európa elsősorban kultúra volt, és nem maga az élet.”
A kötet első, monológszerű írásában az író Berlin utcáit róva szembesül vele, mit is jelent ő a vágyott, csodált és irigyelt Nyugatnak. Második részében egy írókongresszus felvillantott jelenetein, múltba révedő emlékeken (titói évek), majd egy Szerbiából Németország felé tartó, vendégmunkásokat szállító autóbuszos utazás leírásán át mutatja be a balkáni népek között feszülő súlyos ellentéteket.
A mű harmadik, záró fejezetében egy angolnyelv-órán a „What is Yugoslavia?” feladat megoldásaként próbálja elmondani a lehetetlent, hiszen maga sincs tisztában vele, mi is a helyes válasz.
Noran Libro, Budapest, 2012.