Naplójegyzetek, fragmentumok
- június 19., szombat
Betértem a Zenit könyvkereskedésben, ahol már árusítják a Temetetlen múltunk szerb nyelvű kiadását. Jó jel, hogy a könyvkereskedő azzal fogad, hogy elolvastam a könyvet, és el van ragadtatva tőle.
Érdemes lenne továbbgondolni Eörsi téziseit 1991-ből. Egy krakkói előadáson tömören fogalmazta meg a mind a mai napig eleven dilemmát. A „reálisan létező szocializmusban a szólamként létező egyenlőség nevében elfojtották a szabadságot, a kapitalista országokban pedig a szabadság tönkrezúzza az egyenlőség esélyeit. Mindez elmondható árnyaltabban és összetettebb módon, a gondunk ugyanaz marad. Ebben a csapdahelyzetben Eörsi feltette a kérdést, hogy lehet-e plebejusabb szabadpiacban gondolkodni? Talán akkor még volt értelme a kérdésnek, húsz év után azonban csak azt tudom mondani, hogy belátható időn belül nem. Ahogy nem sikerült megteremteni az emberarcú szocializmust, úgy kudarcra van ítélve az emberarcú kapitalizmus is, hacsak nem jön közbe valamiféle kataklizma, teszem hozzá óvatosan és naiva. Olvasom, a rokonszenves téziseket arról, hogy az a szocializmus nem is volt igazi szocializmus, rokonszenvezek velük, de kaptam eleget balról is jobbról is, ezért csak szkeptikus rokonszenvről beszélhetek, mivel arról nem esik szó, hogyan jutunk el a „hiteles szocializmusba”. Lehet, hogy mégis létezik utolsó szalmaszál? Nem szállnék ezzel a hittel vitába, mint ahogy azokkal a hívőkkel sem vitatkozom, akik szerint létezik a mennyek országa.