Naplójegyzetek, fragmentumok
- január 13. csütörtök
A szerb szilveszter napján sor került az Európa Kulturális Fővárosa újvidéki megnyitó rendezvényétnek bemutatására Lelki szemeim előtt megjelentek a két évvel ezelőtti csodálatos fiumei megnyitó jelenetei. Fiumében az o bella, ciao! bella, ciao! bella, ciao, ciao, ciao éneklésével kezdték a megnyitót. Ezzel jelezte a város az identitását, üzent Európának és – nekünk. Az újvidéki megnyitót a belgrádi avantgárd folyóirat, a Zenit szellemiségének szentelték a rendezők. A folyóirat az általa közölt költők verseit nem csak szerb fordításban, hanem anyanyelvükön is közölte. Köztük magyarul is. A többnyelvű Zenit-kozmosz ebben az előadásban egynyelvűvé sikeredett, az megemlített újvidéki többnyelvűséget a kozmosz úrhajósai képviselték. A ZENIT munkatársai úgy vélték, hogy Európa beteg és fáradt, ezért balkanizálni kell. Szétverjük Európát, elutasítjuk Szerbia európaizációját, hirdették a Barbár Géniusz jegyében alkotó ZENIT költői. Mindeközben Aleksandar Tišma járt az eszemben, aki időben bejelentette: Nem számít balkáni írónak. Újvidékinek és közép-európainak vallotta magát, akárcsak Danilo Kiš. Az ünnepi megnyitó után a sztoikus filozófusok műveit lapoztam fel. Epiktétosz a szabadságról szóló traktátusában Diogenészt idézi, aki azt írta a perzsa királynak, hogy Athén városát éppúgy nem bírja hatalma alá vetni, mint a halakat. „Hogyhogy nem kerülnek a kezembe?” – hangzott a kérdés. „Ha kezedbe kerülnek – válaszolta Diogenész – nyomban faképnél hagynak, és kisiklanak, mint a halak, mert akit elfogsz közülük, meg is hal. És ha ezek rabságba vetve meghalnak, ugyan mi hasznod származik a hadjáratodból?” Szeretném, ha Újvidék is olyan lenne, mint Athén. Mint egy hal, amely kisiklik a hatalom kezéből.