Újvidék lelke
Szívesen vállaltam annak az elképzelésnek a támogatását, hogy Újvidék 2020-ban Európa kulturális fővárosa legyen. Inkább arra vagyok kapható, hogy támogassam, de arra már kevésbé, hogy szervezzem, és részt vegyek a kimerítő tervezésben. Úgy vélem, hogy ez nagyon alkalmas terv arra, hogy Újvidék polgárai – politikai hitvallástól függetlenül – közelebb kerüljenek egymáshoz. A városnak kell, hogy legyen lelke, s az utóbbi évtizedekben éppen ez sérült meg. Az elmúlt évtizedekben ugyanis a politika alaposan megosztotta a városlakókat, végső ideje, hogy a kultúra újra összehozza őket. Pár évvel ezelőtt a belgrádi nemzetközi könyvvásár megnyitóján mondtam, hogy számunkra a könyv ugyanolyan fontos, mint az Európai Unió. Mondhattam volna a könyv helyett kultúrát is. Ha a sajátos újvidéki kultúra marginálissá válik, akkor Újvidék lelkét veszti el. Ehhez tartozik a nyelvi és a kulturális sokszínűség is. A múlt hetekben a városban sétálva láttam, hogy a régi Uzor előtt néhány fiatal angol nyelvű utcai jelzéseket helyezett el, amelyen azt írta, hogy például merre van a Duna utca. Jól tették. Azt gondolom, hogy itt nem kéne megállni. Magyarul is, szlovákul is, románul is ilyen útjelzéseket kellene elhelyezni városszerte. Így leszünk igazi Újvidékiek. Ha csak egy nyelv is kivész, mindannyian szegényebbek leszünk.