(Fragmentumok)
-
július 16., vasárnap: Megszelídülés
(…) Szabó Zoltánra gondolva hallgatom budapesti rádió harcias beszámolói. Abban Szabó zoltánnak biztosan igaza van, hogy nem vagyunk harcias nemzet. Óvatos nép vagyunk. Ez vonatkozik a kisebbségre is. A Trianon után a kisebbségbe kényszerült magyarság fegyveres ellenállás nélkül fogadta el az új államhatárokat. Amikor nem volt túl veszélyes, néhányan forgatták a rozsdás retorikai kardot, ennyi az egész. A vajdasági magyaroknak még ellenálló mártírjai sincsenek. Nem rovom fel: ez nem csak óvatosságra, hanem bölcsességre is vall. Ennek tudtában válnak nevetségessé az operetthősök, akik közül egynéhány a kilencvenes években Budapestre menekülve az üldözöttek a biztonságos pesti kuckójában forgatta a képzeletbeli véres kardot, Németh László szavaival: kardcsörtetés volt ez kard nélkül, de ahogy látom, időközben ők is megszelídültek. Amióta a Szerb Haladó Párt szövetségesei lettünk, lelohadt a „harcias” hazai kisebbségi retorika. Most már csak magunk között keressük az ellenséget.
- július 17., hétfő: Jónás felfalta a halat
„Gyermekei falták fel a forradalmukat. Jónás partot ért és felfalta a halat”, írja Szabó Zoltán az 1987-ben megjelent Terepfelverés című esszékötetében. Ennek apropóján mérlegelem a Jugoszláviáról írott gyakori feljegyzéseimet. Először a forradalom gyerekei, avagy unokái felfalták a forradalmat, aztán az országot. Jugoszlávia már az EU küszöbén volt, tehát Jónás partot ért és felfalta a halat.
- július 19., szerda: Kivándorlás és életminőség
Semlyén Zsolt elégedetten nyilatkozik: megvan az egymilliomodik kettős állampolgár. Érdekes, hogy a magyar politikusok nem foglalkoznak, a kisebbségi elvándorlással, ez nem illik az eszményi magyarságképbe. A harmincas években a népi írók valóságos mozgalmat indítottak az egykézés és a kivándorlás ellen. Érdekesek lennének a vajdasági adatok, például. A Tusványosi Nyári Egyetemen végre érzékeny a kérdéseket feszegetnek. Kiss Tamás szociológus, a kolozsvári Nemzeti Kisebbségkutató Intézet képviseletében arról számolt be, hogy 1988 és 1992 között a célállomás elsősorban Magyarország volt, a zöldhatáron át érkezők jelentős része ott maradt. Ez a kivándorlási szakasz mintegy 100 ezer embert érintett. Ezt követte az 1992-ben kezdődő újabb fázis. Ezúttal nem Magyarországág volt célállomás. 2011-ben 1.400.000 volt az erdélyi magyarság lélekszáma, a becslések szerint 2031-ben 1.000.047 ezer lesz. Még érzékenyebb kérdést vet fel Illyés Ferenc az Üzleti Tudományok Főiskola képzési központjának az igazgatója. Szerinte az elmúlt 20 évben nem kizárólag a munkavállalásról szól a kivándorlás, hanem életformaváltással is párosult Kimondott olyasmit is, amivel a felelős vajdasági magyar politikusok nem foglalkoznak. Szerinte az újabb kivándorlók előtérbe helyezik az életminőségi tényezőket. Ha ennek javítása kerülne a figyelem központjába, akkor a szülőföldön maradás is népszerűbbé válna a fiatalok szemében.
- július 20. csütörtök: Elég volt!
Bayer Zsolt, aki nemrégiben a VMSZ rangos vezetőinek vendégeként Óbecsén fejtette ki véleményét, a múlt héten a miskolci televízió Helyzetkép című műsorában a pápa migrációt érintő megnyilatkozásairól azt állította, hogy a Ferenc pápa „egy ilyen derék, liberális, genderben hívő marha”. A válasz nem maradt el. A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia által alapított hírportál, a Magyar Kurír főszerkesztője, Kuzmányi István reagált Bayer állítására. „Ne engedjük, hogy a tollforgatók által patikamérlegen kimért gyűlöletcseppek a szívünkig érjenek, mert észre sem vesszük, s minket is megfertőznek.”
- július 21., péntek: A puskapor szaga
Miljenko Jergović költőként kezdte, de prózaíróként robbant be az irodalomba a Szarajevói Marlboro (1993) című novelláskötetével. A boszniai háborúról irt – azon melegében. Későbbi főbb műveiben már ez a háború csak egy szál a 20-századról szóló regényeiben. A háborúról akkor kell írni, amikor még érződik a puskapor szaga, vagy pedig – soha. Az „után melegített” háborúról a széplelkek írnak a kékharisnyáknak. (…)
- július 22., szombat: Tusványosi távlatok
Borús időben, a meteorológusok szerint záporok, zivatarok várhatók. Anikó felkattintja a rádiót, Orbán Viktor beszél a Tusványosi Nyári Egyetemen. Meg kell erősíteni a magyar haderőt. Magyarország a szögesdróttal megvédte Európát, s ezért bosszúhadjárat indult ellene. Kitér a globalisták és a patrióták közötti konfliktusra is. Legyen Magyarország a magyaroké, Németország a németeké, Lengyelország a lengyeleké, mondja, de nem folytatja. Mások folytatni fogják, minden nemzetállamnak van ezzel kapcsolatos mondandója. Legyen Szerbia a szerbeké, Szlovákia a szlovákoké, Románia a románoké… Végül is, minden politikai elit a saját szája íze szerint értelmezi a patriotizmust. Nem légből kapott gondolatokról van szó, a kelet-közép-európai államok vezetői attól tartanak, hogy Brüsszel meg akarja csonkítani a hatalmukat. Ezek évek óta terjednek a térségben, a programalkotó Orbán Viktor gondosan pontokba szedte őket, amelyeket a helyi kisebbségi politikusok – Orbán Viktor mondathangsúlyait imitálva – majd naponta ismételgetnek. Persze, nagy lesz a különbség az eredeti és az utánzat között. Egy fiatal lány ki akarja fütyülni a kormányfőt, a körülötte levők leteperik és a hajánál fogva rángatják ki a tömegből.
Családi Kör, 2017. jul. 27