Naplójegyzetek – fragmentumok
2020. június 29., hétfő
A Rubicon (2020. 6/7) egész számát a Trianon-traumának szentelte. Számos cikkből sok fontos részletet megtudtam, de ifj. Dévavári Zoltán vajdasági vonatkozású írásának részletei különösen tanulságosak. Az egyszerű emberek is keveset beszéltek ezekről az eseményekről. Csak úgy általában kerül szóba Trianon, de arról, hogy hogyan élték át az egyszerű emberek azokat a napokat alig tudunk meg valamit. Ezekről az „apróságokról” még azok az írók sem írnak, akik különösen kedvelik az apróságokat. A váltás a személyes életben nagy csendbe burkolózó súlyos megrázkódtatással járt. Ez a „trianoni csönd” nagyon emlékezt a 44/45-öt magyarellenes atrocitásokat követő több évtizedes csendre. Az Exterritórium című dokumentumregényebben írtam az „anyám csendjéről”. Több mint fél évszázad múlva mondta el, hogy – feltételezése szerint – melyik tömegsírban nyugszik egyik vagy a másik rokonunk, vagy az utcám egyik vagy a másik lakója. Ő egyrészt azzal magyarázta a hallgatását, mert nem akarta megnehezíteni az életemet. Amikor azonban kiderült, hogy mintegy öt évtizeden át apámmal sem beszélgetett ezekről a szörnyű történetekről, megértettem azt, hogy a felmenők nem szívesen beszélnek a megalázottság idejéről. Ennek tudatában képzeletünk segítségével utólag fogjuk fel, hogy mit éltek át. „Anyám csendjét” segítettek megérteni az Exterritórium megjelenése utáni visszajelzések is. A könyvet elolvasva számos zsidó barátom és ismerősöm elmondta, hogy a holokausztot átélt szüleik is hallgattak a haláltábor borzalmairól. Az irodalomból sokkal többet tudtak meg, mint a szülőktől. Ilyen csönd övezte a személyes Trianon-élményeket is. Most már nincsennek köztünk azok, akik beszámolnának róla, csak a képzeletünkre támaszkodhatunk. Dévavári Zoltán írása (A Délvidék elvesztése) pedig számos támpontot nyújt ehhez. Azt írja, hogy a Bácskában náthalázjárvány dühöngött, szülőfalum Szenttamás tanyavilágában az emberek fele elhalálozott. Rablóbandák működtek, házakat raboltak ki és fosztogattak. Néhány részlet pedig nagyon is elgondolkodtatott. Ada üzleteit szerb fegyveresek fosztogatták és az ottani két bankból félmillió korona készpénzt vittek el. Nőket becstelenítettek meg Tiszakálmánfalván. Ugyancsak Tiszakálmánfalván felgyújtottak egy petróleumot szállító szerelvényt. Hatvanan meghaltak. Újvidéken tűzharc tört ki bevonuló szerbek és a magyar honvédek között. Szabadkára Antun Živulović alezredes este hét órakor bevonult a katonáival, és minden ellenállás nélkül bevette a várost. Ugyanakkor több magyar és német egység tartózkodott a városban: a honvéd gyalogezred, a honvéd huszárezred, a magyar nemzetőrség százada. Tétlenül nézték a szerbek bevonulását. A magyar haderő kivonulása csak november 15-én kezdődött. Addig nézték egymást.