Többnyelvűség – cirill betűkkel
2012. december
Ha a magyar parlamentben megtörténhet…
A német írók és értelmiségiek tapintatosan kérdezik, onnan Magyarországon az utóbbi időben mind erőteljesebben fellángoló antiszemitizmus? Őszinte döbbenettel utalnak Gyöngyösi Márton jobbikos képviselő parlamenti zsidóellenes felszólalására. Az történt ugyanis, hogy az említett képviselő, nemzetbiztonsági szempontokat figyelembe véve, a zsidó származású képviselők listába vételét javasolt. Ilyen magatartásért Németországban komoly büntetés jár, ezzel szemben a magyar parlamentben a képviselők rezzenéstelen arccal nézték a jelenetet, hallgatták a felszólalást. A kilencvenes években kisebbségiként tanúja voltam a nemzeti alapú gyanúsítgatásoknak, megfélemlítéseknek, már csak emiatt (is) érzékenyen érintett a kérdés, mert tudomásom van róla, hogy ahol felbukkan az antiszemitizmus, ott kisvártatva megjelenik a kisebbség-ellenesség is. Vagy fordítva. Mindegy. Ennek ismeretében, érthetetlenül állok a magyarországi antiszemitizmus előtt. Bosszant, hogy tehetetlen vagyok. Amint Pesten zsidóznak, a megalázott kisebbségi magyarokra gondolok. Jól tudom, hogy mit jelent a kirekesztés, a saját bőrömön tapasztaltam – válaszolom a németeknek. Megértik. Egyikük nyomban bocsánatot is kér. Arra gondolok, hogy vajon ki fog majd Magyarországon elnézést kérni a megbántott zsidóktól, illetve a zsidó származású magyaroktól. A fideszes Rogan Antal helyesen reagált, amikor kijelentette: amennyiben a magyar parlamentben megengedik az ilyen felszólalásokat, akkor ugyanúgy felállhat bárki „a pozsonyi vagy a bukaresti parlamentben, és beszélhetnek arról, hogy a magyarokat is listázni kell, mert úgymond nemzetbiztonsági kockázatot jelentenek”. Igen ám, csakhogy nem elegendő ezt így kimondani. Kétséget kizárólag bátor kiállás, azonban ténylegesen is elejét kell venni az efféle politizálásnak, ami elsősorban a kormánypárt feladata, mégpedig azonnali.
Sztoikusan
Ez így van, és punktum. Pesti barátaim megajándékoznak az Élet és Irodalom november 16-i számával, amely egy oldalnyi válogatást közöl az Egy makró emlékiratai és a Bűnhődés németországi meg svájci fogadtatásáról. Legalább marad magyarul is nyoma a sok jó recenziónak. A Vajdaságban teljes némaság! Igazán megszokhattam volna. Sztoikusan kell elviselni.
A lázongó szlovének
Szlovénia városaiban demonstrálnak a fiatalok a politikusok ellen. Szlovénia képes a nagy meglepetésekre! Mindeddig úgy tűnt, hogy Szlovénia nyugodt, csendes ország. Példás, kis európai tagállam. A 68-as események első pillanataitól a szlovén egyetemisták szkeptikusan fürkészték a fejleményeket. A nyolcvanas években Jugoszlávia hat tagköztársasága és két autonóm tartománya közül Szlovénia lett a demokrácia zászlóvivője. Európa – azonnal, – adta ki a jelszót a demokratikus ellenzék. 1989-ben a szlovén ifjak a kapitalista rendszerváltás mellett tüntettek. Most amikor 2012-őt írunk, a kapitalizmus ellen tiltakoznak; Talán belátták, hogy 68-ban sem kellett volna hallgatni. Szerbia a Szlovénekkel ellentétben elcsendesedett. Beletörődött a kapitalizmusba, miután készségesen meghunyászkodott előtte.
Újabb kori népvándorlás
Délelőtt a Klub rádióban szerepeltem, délután az Örkény István könyvkereskedésben dedikáltam az idén megjelent Bűnhődést, este pedig beültem a svájci Alpok felé robogó vonatba. A szerelvényen az utolsó ülőhely is foglalt. Tömegesen utaznak a magyarországi fiatalok, ki vissza a munkahelyére, ki munkalehetőség után kutatva, ki rokoni látogatásra, ki továbbtanulási szándékkal. Ausztria egyetemi városaiban sok a magyarországi fiatal, ott ugyanis tandíj mentesen tanulhatnak. A munkát keresők körében a fő célpont, mint utastársaimtól értesülök, mégsem Ausztria, sem Németország, nem is Svájc, hanem Anglia. Százezrek távoznak az Egyesült Királyságba.
Bécs éjjele és nappala
A-val egy napra megállunk Bécsben. Sehol sem láttam annyi sétapálcás, úriembert andalogni az utcán, mint a Császárvárosban. Kifogástalan felöltők, elegáns fejfedők. És a kiegészítők: színekben harmonizáló sál és kesztyű. Márai leírása jut eszembe: „barokk Balkán, leöntve Strauss-keringővel, jólét illúzióval, egy elmúlt civilizáció kissé már avas tejszínhabjával.” A bécsi cukrászdákban hétköznapokon is idősebb hölgytársaságok kávéznak. Törzsvendégek. Hajlott koruk ellenére is gondtalanoknak tűnnek. Eleganciájukat azonban nem kell túlságosan komolyan venni, mert a bécsi polgár ironikusan előkelő. Sötétedéskor azonban megváltozik a város hangulata. Este tíz után, a bécsi utcákon a vendégmunkások a hangadók; a levegőben szerb, horvát és bosnyák szavak röpködnek, az utcaseprők jóízűen káromkodnak természetesen anyanyelvükön.
Egy kínzó gondolat
Sziporkázó napsütésben ülök az alpesi tóparton, miközben a szerbiai népszámlálási adatok nyomasztanak. Nehezen tudom feldolgozni az adatokat. A magyarok lélekszáma egyre csak fogy. A két utóbbi évtized eredményei döbbenetesek! Ki tudja, ezekben a hónapokban a Nyugat felé robogó szerelvényből, hány vajdasági magyar fiatal bámulja ugyanígy az alpesi tájat, és jár ugyanez az eszükben, mint nekem, csakhogy ők sokkal reálisabbak, mint én. Nincsenek illúzióik. Felmérték, és távoznak! Mindörökre!
A biztonság záloga
A Zürich és Zug közötti vonatok menetrendje, percre megegyezik a kilenc évvel ezelőtti menetrenddel. A vonat is ugyanazzal a pontossággal érkezik meg Zugba, ahol minden üzlet a régi helyén van és az eladók is ugyanők. A szomszédság sem változott. Néha úgy tűnik a járókelők arcai is ismerősek. Az állandóság a biztonságérzet alapja? Svájcban lassabban öregszik az ember.
Magyarként vagy magyarkodva
Magyarként értelmezd a világot, ne magyarkodva. Hányszor és hányféleképpen mondták ezt el előttem?! Mindhiába. A magyarázat túlságosan egyszerű, gyarló, tehát emberi. Magyarként kudarc vár rád, magyarkodva pedig szép karrier előtt állsz. Ennyi.
A csoda végkifejletére várakozva
Kezdetben kétkedve fogadtam az elővezetésekről szóló hireket, hiszen az „antikorrupciós harc” mindeddig csak választási szólam volt, és rendre megrekedt a „kis halak” őrizetbe vételénél vagy pedig a politikai ellenfél megfélemlítésénél. Két nappal ezelőtt azonban olvastam a gyorshírt, miszerint a rendőrség 48 órás őrizetbe helyezte Miroslav Miškovićot, a leggazdagabb szerb üzletembert. Ma este pedig kiderült, hogy a Szervezett Bűnözéssel Megbízott Ügyészség hosszabbítást, azaz egy hónapos vizsgálati fogságot javasolt. Hihetetlen, hogy a kormányzat ilyesmire vállalkozott, hisz mindeddig, a miloševići időben megtollasodott Miškovićra a törvények nem vonatkoztak.
A színek szenvedése
A ködfátyol mögött kékes-lilás színben pompázik a hegyoldal. Valószínűleg a távoli fények visszfénye játszik a szememmel. Aztán eltűnik a homály és csak a kékes fények dominálnak. Úgy érzem, az alkony közeledtével feljajdulnak a színek. A végén hosszan sóhajtanak majd szertefoszlanak és eltűnnek. Elnyeli őket a sötétség. Igen, a színek is tudnak szenvedni.
Városatyák a veremben
Vagy egy hónapja már, hogy az újvidéki városvezetőség leváltotta a Művelődési Központ igazgatóját, mert a cégtáblán csak latin betűkkel szerepelt az intézmény neve. Hol maradt a cirill betűs felirat, kérdezték a városatyák, miután az igazgatóbizottság gyorsított eljárással menesztette a direktort. Új élet új pakolás! A minap aztán az újonnan kinevezett ügyvezető ügybuzgón kirakta az új cégtáblát, természetesen cirill betűkkel. Semmi kifogásom sincs a cirill betűs írásmód ellen, sőt, jó néven veszem, ha Újvidéken babiloni betűvilág uralkodik el. Ezúttal azonban a városatyák saját maguknak ásták meg a vermet. Ugyanis, mostantól jogos a kérdés, miszerint hol maradt a magyar vagy a szlovák nyelvű felirat a bizonyos cégtáblán. Mint ismeretes, egykor ugyanitt, mármint a legendaszámba menő Ifjúsági Tribünön, több nyelven folyt a program: a viták, az irodalmi estek. Nos, ha a városatyák következetesek akarnak lenni és nem kívánják a diszkriminációt hivatalos rangra emelni, akkor menesztik ezt a legutóbbi direktort is, ugyanazzal a megindokolással, mint elődjét. Nem vagyok híve a kemény kéz durva politikájának, viszont miként az első esetben is elegendő lett volna az udvarias figyelmeztetés, úgy most is megelégednék ugyanazzal az elegáns gesztussal. Remélem, hogy a városatyák nem érzik jól magukat a saját vermükben, és igyekezni fognak mielőbb kikecmeregnek belőle, ami azt jelenti, hogy a napokban megjelennek a többnyelvű cégtáblák, sőt, lesz többnyelvű program is a város Művelődési