2021. március 20., szombat
Naplójegyzetek, fragmentumok
Reggel 9-kor ébredtem, végre kellemes napsütés fogad. Tegnap beszerelték az új liftet is. Gyorsan átnézem a híreket, nem győzök csodálkozni azon a közvéleménykutatáson, mely szerint a Fideszre szavazók 57 százaléka Soros Györgyben, 22 az Unióban, 21 az USA-ban és csak 14 pontban látják Oroszországban. A szerbiai képviselőházban folyik durva leszámolás a Krik nevű portállal.
A Vremeben Nedim Sejdinović A tulajdonság nélküli ember címmel Miloš Vučevićről, Újvidék város polgármesteréről ír. (…) Bárhova lépek mindenütt a Galensbe bukkanok. Az ő idejében az újvidéki multikulturalizmus utolsó nyomai is semmibe vesztek, mentségére legyen mondva, hogy a VMSZ asszisztálásával. Tišmának igaza volt: Újvidék rohamosan balkanizálódik. Egyeseknek ez örömet okoz, másoknak nem. Nincs szándékomban ítélkezni. Kezdem hinni, hogy Jugoszlávia felbomlásának Újvidék a legnagobb vesztese. Riasztó helyzet állt elő: valójában két Újvidék létezik. Az egyiket az ó- és az újradikálisok képviselete, erős párttal és autokrata hatalommal és Balkán-kultusszal. A másikat egy heterogén réteg képviseli, ez az európai Újvidék, hogy az európai értékrend követése tart össze. Vannak köztük baloldaliak, liberálisok, de ide sorolhatók a nem populista, hanem konzervatív jobbközép nemzetiek, akik az újvidéki hagyományokra toleránsak Újvidék sokszínűségét iránt. Nem csak toleránsak, hanem őrzik is azt. Ennek a rétegnek nincs pártja, a másik egyik-másik civilszervezetben hallható a hangjuk, én is jobban, s személyesen a színházban vagy az irodalmi esteken találkozom velük. Néha azt képzelem el, hogy ezek az újvidékiek rejtésévelnek.