Naplójegyzetek, fragmentumok
- június 10., péntek
Olaf Scholz Belgrádba látogatott. Az történt, ami várható volt. A német kancellár keményen figyelmeztette Belgrádot, amennyiben csatlakozni kíván az EU-hoz, be kell vezetnie a szankciókat Oroszország ellen. Egy kérdésben azonban az eddigi német kormányokkal ellentétben radikálisabb álláspontot foglalt el. Nem lehet az EU tagja két olyan ország, amely nem ismeri el egymást. Ezzel eddig is tisztában volt az átlagpolgár is, de Szerbiában senki sem merte kimondani. Boris Tadić régi jelszava, az „EU is, meg Koszovó is” romokban hever. A romhalmaz alatt Vučić megkísérli Tadic jelszavát újrahasznosíteni. Megpróbál időt nyerni, annak árán, hogy egyre távolabb kerülünk az EU-tól.
Egyébként is az EU most túlságosan el van foglalva önmagával, de mégis bekövetkezett a pillanat, amikor Szerbia döntésre, de az EU is döntésre kényszerült. Az egyre kínosabb kivárás elmélyíti az EU-n belüli ellentéteket. Az ukrajnai háború egy időre erősítette az egységet, de ez nem tarthat sokáig. A berlini fal ledöntése megtévesztette az új piacra ácsingózó Nyugat-Európát. Egy rövid időre a közös Európa jövője ígéretes volt. Végre, megszületett az európai egység! Ám nem erről volt szó, csak egy szép illúzió tévesztett meg mindannyiunkat. Engem is. Az utolsó három évtizedben Európa jövőjének megítélése egyre borúlátóbb. A nyolcvanas évek végén, de még a kilencvenes évek elején valóságos Európa-eufória uralkodott. „Hazánk Európa és Európa a jövőnk!”, „Európa azonnal!”. Ezekkel a jelszavakkal menekültek a szlovénok Jugoszláviából. Jugoszláviában földig rombolták Vukovárt, éveken át bombázták Szarajevót, és a dubrovniki Stradunon golyók süvítettek, én pedig a dolgozószobámban kétségbeesetten írtam a Wittgenstein szövőszékét és -Európában reménykedtem. Európa messze volt, a szerb álkatonai egységek közel. Újvidék tele volt terepszínű egyenruhás patriótával. Akadtak köztük egyenruhában flangáló csinos nők is, akik átszabadták a terepszínű nadrágot, hogy jobban kidomborítsák az alakjukat. Az újvidéki televízió kisasszonykái a kamerák előtt parádézva ünnepelték az újvidéki hadtest vukovári bombázását. Manapság sokan felejtik ezt a múltat, miközben egyre többen újra magukra öltenék ezeket az egyenruhákat. Barátaimmal akkor úgy beszéltünk Európáról, mint az uralkodó eszmék elleni összeesküvők. Harminc év után nem az elképzelt Európára gondolok, hanem a valóságosra, a döcögve haladóra, az elbizonytalanodóra, a nemzetállamok érdekharcának terepére. Ez is az én Európám! Egyre-másra olvasok Scylla és Charybdis között tántorgó Európa alkonyáról. Egyik oldalon a nemzetállami doktrína, a másik oldalon pedig az Egyesült Európa utópiája. Az Európa-gondolat a politikai elitek csatatere lett, miközben az európai szellemiség másodlagos szerepet játszik. Különböző ünnepi rendezvényeken a nemzetállami sztárírók és sztárértelmiségiek véleményt cserélnek a nem létező európai egységről. Utána bőséges vacsora! Kiváló borok! Ünnepélyes pohárköszöntők! Ilyen a mai Európa-ceremónia. Az európai polgárok mindezt látva vesztik a hitüket az európai küldetésben. Nem új jelenség. Arhur Koestler A vágyakozás kora című 1951-ben megjelent regényének hőse Anatale nyugalmazott ezredes kimondta a verdiktumot: „Csapdában vagyunk, egy halálra ítélt civilizáció népe, csak táncolunk a színpadon, amelyre egyre sötétebben borul rá a neandervögyi árnyéka”. A neandervölgyi Fjodor Grigorijevics Nikityin a Szabadságszerető Nemzetek Szövetségének vagyis Szovjetunió nagykövetségének kulturális attaséja volt. „Egy vagy legfeljebb öt év múlva nem lesz többé Európa, nem lesz semmi…” bizonygatta Borisz a lengyel menekült. A végzet Kassandráinak jóslata azonban nem vált be, a Szovjetunió elvesztette a hidegháborút. Most újra meg újra elsiratják Európát. Az említett regényben olvasható egy hallatlanul időszerű megjegyzés. A Szabadságszerető Nemzetek Szövetsége a Szabadállam el akarja nyelni a Nyúlországot, s végül a Nyúlországot engedményekre kényszerítette. Most az atomfegyverekkel felszerelt Szabadállam földig akarja rombolni a Nyúlországot. Milyen jóslat válik be az új évezred első századának első felében?