Naplójegyzetek – fragmentumok
2020. október 18., vasárnap
Újra meg újra felvetődik a nemzeti identitás kérdése. Vannak bátor és következetes értelmiségiek, akik szerint ez ránk erőszakolt kérdés. Tisztelettel gondolok rájuk. Mások óvatosabbak: szerintük előbb vagy utóbb szembe kell néznünk vele. Én a véres XX. század történetéből azt a tanulságot vontam le, hogy ne vegyük le a napirendről. Sokkal jobb lenne új válaszokat keresni rá. Úgy látszik Fukuyama is módosított álláspontján, legalább is ezt olvastam ki a budapesti Egyensúly Intézet video-konferenciáján elhangzott előadásából. Szerinte a világszerte terjedő populista nacionalizmus veszélyezteti a liberális demokráciát. Az emberek elvesztették a bizalmukat a rendszerváltó pártokban és elitekben, amelyek készpénznek vették a neonliberalizmus üdvös hatását. Ezzel Fukuyama az EU sebezhető pontjára mutatott rá. A második világháború után az EU ősét a nacionalizmus ellenében hozták létre, idővel azonban ez kevésnek bizonyult. Elmaradt az európai identitás megfogalmazása és egyeztetése a nemzeti identitással. Ennek folytán a polgárok a globalizmus viharában a nemzeti identitásba kapaszkodnak. Más, gazdagabb, összetetteb válasz legfeljebb a kultúra világában született. A kultúrának pedig egyre kisebb az ázsiója. Ezt a vákuumot használták ki az idegenellenes gyűlöletet, a másságtól való félelmet szító demagógok. Az EU bővül, de a nemzetek kezdenek bezárkózni. A neves filozófus elismerte, hogy a megoldás kulcsa mégis a nemzeti identitás és az európai identitás egybehangolása lenne. „Nagyon fontos, hogy ez az identitás egyenlő és demokratikus értékeken alapuljon, mert ha ezt népcsoportokon vagy valláson teszi, akkor kihagyja a társadalom egy részét”, figyelmeztetett Fukuyama. Hankiss-parafrázis jár az eszemben: az egybehangolás végett újra ki kellene találni Európát.
A Szerb Haladó Párt elnöksége kedden vitatja meg az új kormány összetételét. Kíváncsi vagyok, lesz-e magyar miniszter? Vagy roma miniszter? Vagy horvát miniszter? Esetleg albán miniszter?