2026. március 25., szerda
A hétvégén a The Washington Post cikkében azt állítja, hogy Szijjártó a brüsszeli találkozókon rendszeresen kapcsolatban állt Lavrov orosz külügyminiszterrel. A szünetekben telefonon kommunikáltak. A magyar kormány álhírnek nevezte és visszautasította az állításokat, később Szijjártó elismerte rendszeres kapcsolatát az orosz külügyminiszterrel az EU külügyi találkozóinak idején. Ez azonban nem több a szokásos diplomáciai kommunikációnál, és azokról a kérdésekről szólt, amelyek közvetlenül érintik Magyarország kapcsolatait az EU-n kívüli partnerekkel. Az energiáról, az autóiparról és a biztonságról szóló uniós döntésekről beszélt Lavrovval. De nem csak vele, hanem az amerikai, török, izraeli és szerb vezetőkkel is. Ebben nincs semmi kivetnivaló, állítja. Válasz azonban nem csillapította a kedélyeket, sem az Unióban, sem Magyarországon. Az Európai Bizottság hétfőn felszólította Magyarországot az ügy tisztázására, és „aggasztónak” nevezte az estet. Egyedül Fico szlovák kormányfő nem látott ebben problémát, szerinte mindenki telefonáljon azzal, akivel akar. A választási kampány finisében a beszélgetés ismeretlen forrású hangfelvételét Panyi Szabolcs magyar újságíró nyilvánosságra hozta az interneten, mire Magyarországon kirobbant a botrány. Ez a botrány valóságos vulkánkitörésre emlékeztetett. KI a hazaáruló? Panyi Szabolcs, aki nyilvánosságra hozta a hangfelvételt és állítólag együttműködött külföldi kémhálózatokkal? Vagy Szijjártó Péter? Nyilván a válasz a választások kimenetelétől függ, mert ennek a történetnek okvetlenül lesz folytatása. Mindeközben a szakemberek is nyilatkoztak a lehallgatásról. Engem valójában ez érdekel. Szerintük a digitális korban mindenki lehallgatható és ellenőrizhető. Angela Merkelt is lehallgatták az amerikaiak. A technikailag legfejlettebb országok képesek lehallgatni a védekezésre képtelen kisebb országok államférfiait, viszont a kisebb országok biztonsági szervei képesek saját polgáraikat ellenőrizni. Manapság mindenki ki van téve annak, hogy lehallgassák. Elvben csak akkor, ha az állam illetékes bírósága engedélyt ad rá. Ám erre sincs garancia. Ezek szerint a polgárokat sosem figyelték meg olyan alaposan, mint manapság. Nincsenek többé titkok. Sem a magánéletben, sem a közéletben. Minden adat felhasználható, minden polgár ellenőrizhető és minden polgár zsarolható. Nincs többé magánélet, amelyről a széplelkű írók álmodoznak. A szocialista besúgok manapság kőkorszaki jelenségnek tűnnek. Orwell Nagy Testvérének eszközei kissé megmosolyogni valók lettek, habár az orwelli eszmevilág manapság erőteljesen felelevenedik. Ilyesféle légkörben zajlik Magyarországon a parlamenti és Szerbiában a részleges önkormányzati kampány. Réges-régen – mondhatnám így is – a 2014-ben folyó választási kampány eléggé durva volt, ami erősen zavarta Esterházy Péter ízlését, mire azzal nyugtattam, hogy olvassa el Mikszáth Kálmán Két választás Magyarországon című regényét. Valahol meg is írta ezt a történetet. Ezekben a napokban viszont én akartam megnyugodni, ezért elővettem a regényt, de hiába. Mikszáth műve közönséges dajkamesének számított a mai szuperorwelli események mellett.