Naplójegyzetek, fragmentumok
- január 18. kedd
Rápillantok a telefonomra: Želimir Žilnik jelentkezik. Azonnal felkapom a kagylót. Több mint hatvan éve, pontosan 1958 óta ismerjük egymást. Nem barátkoztunk a szó megszokott értelmében, kapcsolatunk a barátságnál sokkal gazdagabb volt. Szellemi empátia kapcsolt bennünket össze. Sosem beszéltünk össze, de bármi is történt, mindig egyazon oldalon találtuk magunkat. Nagyra értékelem a filmjeit, kitartó, semmiféle párthoz nem kötődő baloldaliságát és azt, hogy semmiféle kompromisszumot nem volt kötni egyetlen hatalommal sem. Kevés emberről tudok, aki ennyire ragaszkodott volna a saját útjához. Üdvözöljük egymást, mindketten megörültünk egymásnak. Érdekelte, hogy láttam-e a kulturális főváros megnyitó előadását. Láttam, és háborogtam, válaszoltam. Erre ő folytatja mondókámat. Ez a jobbik Újvidék szellemiségének tagadása. Néhány szót váltunk Tišmáról. Aztán elmeséli, hogy Živadinov felkereste és tájékoztatta a koncepciójáról, mire ő azt válaszolta neki, hogy ködöt árul, de szerencséje van, a vásárlók ostobábbak, mint ő. Aztán a Zenit folyóirat szellemiségérő beszél. Az Európa-ellenes avantgardisták a folyóiratban közöl költők verseit anyanyelvükön is közülték. Ez az előadás még erre sem volt képes. Kész komédia. Multikulturalizmusra hivatkoznak és kizárólag egynyelven a szerb kultúra szellemében gondolkodnak. Úgy van, folytatom én Újvidék ezen a jeles napon legalább hivatalosan bejelentette, hogy szakított a multikulturalizmussal. Ebben a valaha többnyelvű a Balkán és a Közép-Európa határán fekvő városban a nemzeti sokszínűség kultúrája legfeljebb az apokrif kultúra része lesz. Ha az állam és a Párt igy, akkor megteheti, hatalma van, azt viszont a rendezőnek kellett eldöntenie, hogy kiszolgálja-e a Pártot.