Naplójegyzetek, fragmentumok
- május 20. csütörtök
(….) Sosem volt kegyes irántam a politika. Az egyik, megtűrt, miközben aprólékosan számontartotta „vétkeimet”, a másik enyhén büntetett nézeteim miatt, a harmadik viszont azért is büntetett, amit nem követtem el. Jelenlegi csömöröm egyrészt azzal magyarázható, hogy minél több hírrel találkozom, annál kevésbé vagyok tájékozott, másrészt pedig a brutális közéleti nyelv használatával. Ma bárki vádolható azzal, hogy a város főterén megharapott egy kutyát, a tömeg hitelt ad neki. Nem vagyok hajlandó alpári nyelven beszélni, hogy népszerű legyek. Miközben a sündörgő pártmunkások ostobaságokkal vádolnak, a háttérben folynak az elvtelen pártalkuk. A világnézet nem számít, csak a lóvé. Immunis lettem ezzel a politikával szemben, de csodálom azokat az újságírókat, akiknek akad még erejük a bíráló szóra. Az egyik közülük Teofil Pančić, de akad még biztosan vagy féltucat. (…)