Róka komák és csibék
2016. szeptember-október
Siptárok vagy albánok?
A kilencvenes években a Szerb Radikális Párt tagjai, de Milošević híveinek nagy része is, a koszovói albánokat siptároknak nevezték. Ezt Dobrica Čosić és tanítványai természetesen megindokolták. A nem nacionalista liberális-demokratikus ellenzék albánoknak szólította őket Negyed évszázaddal ezelőtt a háborús kilencvenes évekig majd később is, a vajdasági magyar sajtóban és a közéletben az albán megnevezés volt használatos. Érdekes, hogy újabban a Magyar Nemzeti Tanács egyik-másik tisztségviselője visszatért a radikálisok szótárához és siptárokról beszél. Vajon milyen megfontolásból, hogyan értelmezendő?
Az illiberalizmus és a nemzeti kisebbségek
Az illiberális török kormány belbiztonsági okokból betiltott 12 tévéadót. Elsősorban baloldali és a kurd kisebbség televízióállomásairól van szó. Tiltólistára került többek között egy a gyerekek részére rajzfilmeket sugárzó kurd nyelvű stúdió is. Az iménti példa arról szól, hogy az illiberalizmus alapjában véve kisebbségellenes, mert mind gyakrabban kiviláglik, hogy a kelet-európai illiberalizmus legnagyobb áldozatai a kisebbségek lesznek. A magyar kormány e téren ellentmondásba sodródik. Nem léphet fel azon eszme ellen, amelyet sajátjának vall! Az utóbbi években a kormány nagyon félénken, felettébb tapintatosan lép fel a határon túli magyarok érdekében, amikor is a hangsúlyt a „jószomszédi viszonyra” helyezi. A főfoglalkozású politikusok jótékony hatású, sikeres politizálásnak minősítik a kormány hozzáállását, ám a tények makacs dolgok, az elvándorlás csak fokozódik, ami a kisebbségiek lélekszámának rohamosan csökkenését eredményezi. A kivándoroltak lélekszáma eddig soha sem tapasztalt méreteket öltött! Végül is ezek a tények a legfontosabban, hiszen ha ez a folyamat nem mérséklődik, akkor rövid időn belül csak szegény magyar kisebbségi szórványokról beszélhetünk. Természetesen majd a történészek állapítják meg, hogy ebben milyen szerepet játszott a Kelet-Európában mind kifejezettebb illiberális politika!
Jó hírek
Késő délután ellátogatok az Akademska knjiga újvidéki szerkesztőségébe, hogy átvegyem a Bűnhődés című regényem legutóbbi kiadásának szerb nyelvű tiszteletpéldányait. A borítón hosszú végtelen Nyugat-Európába vezető út látható. A könyv megírása után baljós jelenség tanúja vagyok. Erősödik az EU-szkepticizmus, noha a fiatalok továbbra is Nyugatra távoznak; elégedettek ha sikerül megvetniük a lábuk valamelyik külföldi városkában és véglegesen letelepedhetnek. A napokban beszélgettem két földimmel, akik elmondása szerint, a vendégmunkások már nem itthon építkeznek, mint hajdan. A magyarázat egyszerű: nem ideiglenesen hagyják el az országot, mert nem számítanak visszatérni. Végleg távoznak! Kezembe veszem a frissen megjelent kötetet, amely jelenleg időszerűbb, mint az első kiadás megjelenésekor. Az emberek tömegesen hagyják el a szülőföldjüket, amikoris rendre szembe találják magukat az identitásválság kínjaival. Szembesülünk a menekültekkel, új népvándorlás veszi kezdetét. Megtelt a Nyugatra vezető autósztráda. Tombol a politikai hisztéria. Annak külön is örülök, hogy a könyv borítólapján megjelent egy részlet Ilma Rakusa kritikájából, amely a svájci Neue Zürcher Zeitungban látott napvilágot és amely a könyvet európai kontextusba helyezi. A szerkesztő asszony közli velem, hogy ugyancsak az Akademska knjiga kiadásában megjelent Neoplanta, avagy az Ígéret földje című regényem elfogyott, csupán az elegáns, kemény kötésű kiadásból akad elvétve néhány példány.
Az iszlám szálláscsinálói
A kvóta népszavazás idején érdemes fellapozni Michel Houellebecq könyvét. A Behódolás című regény szerzője szerint a franciaországi iszlám uralom a jobboldali szélsőséges kormányzat után következett be, tehát a tekintélyelvű uralom volt az iszlám szálláscsinálója. Az értelmiség – mint általában mindig – könnyen behódol! Az újabb történések fényében gyakran jut eszembe Werner Herzog remek filmje, az Éjszaka fantomja. A főhős, Klaus Kinski legyőzi a vámpírt, ám a végén ő maga is vámpírrá válik… Hátborzongatóan mai történet! Arra gondolok, hogy hány demokrata vált demokrata ellenessé.
Róka komák és csibék
Orbán Viktor magyar miniszterelnök a népszavazási kampány idején többször is hangsúlyozta, hogy Magyarország az európai értékrendet és a keresztény eszmerendszert védi. Azóta is ezt olvasom a helyi kisebbségi sajtóban, ezt hangoztatják a kisebbségi politikusok. A Magyar Idők című budapesti napilap Orbán Viktor a következőket írta: „Ha egy baromfiudvarba rókákat eresztenek be, az senkinek sem jó, mert a rókák meg fogják enni a csirkéket, a gazda pedig ezért le fogja lőni a rókákat.” A Magyar Nemzeti Tanács funkcionáriusa szerint, a migránsok felfalnak bennünket. Ha jól értem, akkor mi vagyunk a kisebbségi csibék. Sovány vigasz, hogy mire a rókák ideérnek, üres lesz a baromfiudvar.
Magyar kampány
Budapesten folyik a népszavazás migráns-ügyben. A Fidesz teljes erőbedobással kampányolt, a nyilvánosságra hozott adatok szerint a kormány 17 milliárd forintot áldozott a népszavazásra, úgyhogy ez a legdrágább véleménynyilvánítás a rendszerváltás után. Az M1 felröppentette a hírt, miszerint a migránsok Belgrádban várják a népszavazás végeredményét; amennyiben érvénytelen lesz, megindulnak Magyarország felé. A kivárás pillanatai uralkodtak el a befogadótáborokban. Egy ismerősöm telefonál: igaz-e, kérdi, hogy a migránsok már Újvidékre értek, rövid időn belül pedig a szerb-magyar határon lesznek, és a kerítést döngetik? Fogalmam sincs, válaszolom. Ellenőrzöm a helyi honlapokat, főleg azokat, amelyekről tudom, hogy EU-szkeptikusak, azonban egyik sem számol be a migránsok áradatáról. Bekapcsolom az M1-et, tényleg tele van migránsellenes hírrel, a migránsok Angliában verik a magyar nőket, aztán sorra kerülnek a különböző incidensek, szexuális zaklatások… A köztelevízió félháborús hangulatot sugall.
Terjed a félelem
A Temerinből Újvidék felé tartó autóbuszban egy középkorú magyar férfi okítja szerb ismerősét, hogy legyen elővigyázatos, mert jönnek a migránsok és felfalnak bennünket. Ennek fele sem tréfa, a Magyar Nemzeti Tanács lapjában olvasta. Szerb ismerőse nyugtatja, ő sem kedveli a menekülteket, azonban felesleges a félelem. Felfigyelek a szótár közötti különbségre. A magyar férfi migránsokról, a szerb pedig menekültekről beszél. Nem először tűnik fel, hogy a vajdasági magyarok sokkal jobban félnek a menekültekről, mint a szerbek. Viszont rejtély marad számomra, hogy ugyanakkor a magyar fiatalok miért vándorolnak ki olyan tömegesen a nyugat európai országokba, ahol muzulmánokkal kell együtt élniük és dolgozniuk!? Van erre ésszerű magyarázat?
Érvénytelen népszavazás
Vasárnap. Este 10 óra után olvasom az interneten, hogy véget ért a magyarországi népszavazás. 99, 98 százalékos feldolgozottságnál a leadott szavazok száma 3 581 263. Az érvényes szavaztok száma: 3.307 109. Ez a választópolgárok 40,03 százalékát teszi ki, tehát a részvétel nem éri el az 50 százalékot. Orbán Viktor elsöprő győzelemről beszél. Az ellenzéki vezetők Orbán vereségét hangoztatják. Úgy vélekednek: ez az Orbán-korszak végének kezdete. A Jobbik Orbán Viktor kormányfő lemondását követeli. Vona Gábor azt javasolta Orbánnak, hogy lépjen a cameroni útra. Én úgy látom, hogy növekedett a szakadék a két Magyarország között. Senki sem tudja megmondani, hogy mikor tűnik fel politikus, aki az országban helyre állítja a plurális, sokszínű egységet. Az első hírek szerint a határon túli magyarok alulteljesítettek a népszavazáson, a Nemzeti Választási Iroda adatai szerint a részvételi arány csupán 29,33 százalék volt, tehát sokkal rosszabb, mint az anyaországi. A vajdasági adatok drámaiak. Babity János Magyarország főkonzulja szerint „mintegy 180 ezer vajdasági magyarnak is joga lesz szavazni a kötelező betelepítési kvótáról szóló népszavazáson”. Közülük csupán (a Nemzeti Választási Iroda adata) 31222 regisztrálta magát, tehát csak ennyien kívánnak szavazni. Miért nem kíván vagy 150 ezer kettős állampolgár szavazni, erre kellene választ találni. A 31222 regisztrált választópolgár közül, 18 ezren szavaztak, s ebből csupán 14511 szavazat volt érvényes. Bárhogy is nézzük, ezek sokatmondó adatok, tele talánnyal. Miért nagyobb az érvénytelen szavazatok aránya, mint az anyaországban? Miért ilyen szerény az érvényes szavazatok száma? A kisebbségi politikusok több mint 50 százalékos részvételre számítottak, ez azt jelenti, hogy 90 ezer választópolgárnak kellett volna azurnák elé járulnia. . Nem csodálkoznék, ha Orbán Viktor miniszterelnöknek megrendülne a bizalma a kisebbségi politikusokban, hiszen neki Magyarországon volt ellenzéke, viszont a kisebbségi közéletben pisszeni sem mert senki. Esetleg az interneten… Vagy éppen azért teljesítettek rosszabbul, mint az anyaországiak, mert bumerángént csapott vissza a tejhatalom.
Családi Kör, 2016. október 6.