Naplójegyzetek, fragmentumok
2022. február 25. péntek
(…)
Tegnap Orbán Viktor nem emlegette, hogy Brüsszel az új Moszkva, hiszen nem Brüsszel bombázza Kijevet, hanem Moszkva. Elfogadja a közös EU-s szankciókat. Vučić feladata sokkal nehezebb Koszovó és az orosz gáz, továbbá a hagyományos orosz-szerb barátság miatt. Az szerb olajipar orosz kézben van. A szerb nacionalisták radikálisan orosz pártiak. Vučić attól tart, hogy ha kategorikusan elítéli az orosz inváziót, akkor az ENSZ-ben Koszovó ügyében elveszti az orosz támogatást, ami azt jelenti, hogy rövid idő múlva Koszovó független államként az ENSZ egyenrangú tagja lesz. Ha nem ítéli el az agressziót, akkor kétségessé válik az EU-ba való belépés. A szerb elnök bevallotta, hogy 9 év alatt nem volt ilyen nyomás alatt, mint most. Végül salamoni döntést hozott. Szerbia támogatja Ukrajna területi egységét, de nem vezeti be az Oroszország elleni szankciókat, nem ítéli el egyértelműen az orosz inváziót. Néhány józanabb elemző szerint ez a legkevebbé rossz választás. Azt azonban Vučić is elismeri, hogy Szerbia nem ura a saját sorsának.
A degenerált diktatúrák idején éjszaka Shakespeare III. Richardját veszem elő. „Úgy döntöttem, hogy gazember leszek”, jelenti be III. Richard. Tisztában van magával, akkor is, amikor mézes-mázos szavakat használ. Kiválón él azzal a szótárral, amelyet a mai autokraták is használnak. Úgy tesz, mint aki nem kívánja a hatalom terhét, méltatlan vagyok rá, mondja, miközben egyetlen cél lebeg a szeme előtt, hogy megkaparintsa a hatalmat. Amint eléri célját, tisztában van vele, hogy mi a dolga: „Megfojtok minden növekvő / Reményt, amely még káromra lehet”, mondja, mivel tisztában van azzal, hogy amig él a remény, addig ő veszélyben van. Végül is a remény végzett vele. „Lovat! Lovat! Országomat egy lóért”, könyörgött a vesztett csata után. Milyen jó lenne hallani újra ezt a mondatot? „Lovat! Lovat! Országomat egy lóért