Naplójegyzetek, fragmentumok
2022.október 19., szerda
A Nobel-díjas Annie Ernaux regénye, az Évek számomra lenyűgöző olvasmány, már csak azért is, mert a Temetetlen múltunk szerzőjeként valamelyest igazolva érzem magam. Ernaux önéletrajzi regénye nem zárkózik be a családi mikrotörténetekbe, hanem egy nemzedéki szempontból megirt szellemi panoráma a XX. század második feléről. Erre a regényre is érvényes Márai gondolata: „Az önéletrajz csak akkor jogosult, ha az író a személyes létezést az univerzális létezés szerves kiegészítő mikrokozmoszának érzi. Tehát nem arról ad hírt, ami vele és körülötte történt, hanem azt rögzíti, hogyan történt meg a világ benne.” Ernaux másik mottót választott: Az egyik szerzője José Ortega Y Gasset (’Nincs egyebünk, mint a történelmünk, és az nem a miénk”), a másiké pedig Anton Pavlovics Csehov („Igen. Elfelejtenek bennünket. Ez a sorsunk – semmit sem tehetünk ellene’). Ernaux önéletrajza rekviem a XX. századért. A regény egyik lapján olvasom: „A XX. század mérlegkészítéssel ért véget, mindent összeírtak, osztályoztak, értékeltek, a felfedezéseket, az irodalmi és képzőművészeti alkotásokat, a háborúkat, az ideológiákat, mintha üres emlékezettel kellene belépnünk a XXI. századba”. Igen, elrabolt emlékezettel lépünk be a századunkba, kirabolták vagy meghamisították a múltunkat.