FORGOT YOUR DETAILS?

A fiatalság és a hatalom

Naplójegyzetek – fragmentumok 2020. január 16. csütörtök Újra elővettem Illyés Gyula Beatrice apródjai című önéletrajzi regényét, és beismerem, most másképpen olvasom, mint a hetvenes évek végén. Már az első mondatok egyike a múlt felidézésre kényszerített. „A fiatalság vágyik a hatalomra – írja Illyés – főleg az erőszak szerveire, s a hatalomban nyert fiatalság veszélyesebben tud

Köszönöm, Pista

Naplójegyzetek – fragmentumok 2020. január 11., szombat Újra a Sinkó-monodrámával vívódik. Elkezdtem, abbahagytam, újra kezdtem, szinte fáj az írás. Kishitű lettem, bár a lelkiismeretem azt diktálja, hogy okvetlenül fejezzem be. Ezzel tartozom magamnak. És a kifosztott múltamnak. Bosnyák István írja (Vázlatok egy portréhoz), hogy a XX. század magyar irodalomtörténetének vannak nagyobb és erőteljesebb íróművészei, de

Hol is van ez a néma, nincstelen magyar kisebbségi tömeg?

Figyelem a körünkben lezajló acsarkodást. Csak azt tudom megismételni, amit már 2007-irtam és megjelent a Négyszemközt Máraival címá kötetemben . (Sikoly és stallum) A választási kampányban egyre gyakrabban adódik a kérdés: kik is a „hiteles magyarok”. Az egyik kisebbségi politikus szerint azok, akik feliratkoztak a választási listára. És akik nem? Nos, mit kezdjünk azokkal? Sehogy

Kentaurbeszéd – Végel László: Pirruszi győzelmek

Népszava, 2020.01.11. https://nepszava.hu/3063083_kentaurbeszed-vegel-laszlo-pirruszi-gyozelmek Pattanásig feszült légkörben készül Szerbia a tavaszi parlamenti választásokra. Több mint egy éve tartanak a belgrádi szombat esti kormányellenes utcai tüntetések, a parlamentben szabályos verekedésre került sor, az ellenzéki pártok többsége bojkottálni szándékozik a választásokat. A szerbiai társadalom végzetesen megosztott, az árkok sokkal mélyebbek, mint Magyarországon, elsősorban a tisztázatlan múlt, a volt

Táborok és páholyok

Naplójegyzetek – fragmentumok 2020. január 3., péntek 1919 november 16.én Horthy bevonul a „bűnös Budapestre”. 1922-ben Hunyady hazatér Kolozsvárra. „És a sok idegen hely közt egyszerre fölsugárzott Erdély és Kolozsvár. Ott sem volt már élő kapcsolatom, hasznos ismeretségem. De legalább tudtam, hogy merre van. És emlékeztem levegőjének ízére. Elhatároztam, hogy kivándorlok Budapestről, »haza«, Kolozsvárra. És

A jövő azé lesz, aki bestiább

Naplójegyzetek -fragmentumok 2019. december 31., kedd (2. rész). Anikó kezdte kiheverni az influenzát, úgyhogy este kisétáltunk a forgalmas utcára. Megkívánta látni a várost. Nyolc óra előtt a szomszédos gyógyszertár még nyitva tartott, csak a száguldozó és a hangosan dudáló autók jelezték, hogy valami történni fog. Itt-ott már lövöldöztek, de ez még nem volt túl veszélyes.

Lesben állni….

Naplójegyzetek, fragmentumok 2019. december 31., kedd Az év utolsó napjának délutánján Sartre Undor című regényét veszem elő, mert homályosan emlékszem egy a naplóról írt mondatra. Gyorsan megtalálom a keresett mondatot, amelyet még első olvasáskor 1968-ban aláhúztam. „…ha naplót vezetünk, írta Sartre, ez a legnagyobb veszély: az ember mindent eltúloz, folyton lesben áll, örökösen erőlteti az

Hol front?

Naplójegyzetek – fragmentumok 2019. december 28., szombat Azt hiszem, Ödön von Horváth prózáját újra fel kellene fedezni. Az Istentelen ifjúság utolsó műveinek egyikét 1937-ben írta. Hitler már hatalomra jutott, ő pedig a fasizmus elől. Berlinből Bécsbe menekült, onnan pedig egyetlen aktatáskával Párizsba, ahol a Fiúméban született (1901) írót 1938 júniusában a Champ Elysées-n egy viharban

Mikor alapoztuk meg az autokrata renszert?

2019. december 26. csütörtök Kora reggel Anikóval a kamenicai klinikán.(…) . Délután a folyósón ténfergek, leülök egy padra, aztán mellém ül egy férfi, bemutatkozik, szabadkai, arra várakozik, hogy valamit beépítsenek a szívébe. Eléggé kedvetlen, nem is nézi a szerbiai tévéállomásokat, csak a magyar műsorokat figyeli. Valójában nem érdeklik a hírek, már az is elkeseríti, amit

A mai napon…

(Kassa, 1900. április 11. – San Diego, 1989. február 21. (Trianonról, mégis) Mégiscsak szólni kell Trianonról. Úgy, mint ahogy Márai tette. „De mit tanult ez a nemzet Trianonból” kérdezte szorongva. „Semmit. Felnevelt egy zsebrák, basáskodó, önző és műveletlen középosztályt, s utált mindent és félt mindentől, ami igazi műveltség.”  (2005) (Minden ismerős, minden idegen) Néha úgy érzem magam Újvidéken, mint Márai Kassán.
TOP